Ne törődj bele soha...

Rövidke cikkem írása közben még mindig az elmúlt napok történésén elmélkedek, de kezdjük az elejéről. Az egy hetes túrám harmadik napján kezdtem el erősen gondolkodóba esni az előttem fennálló probléma megoldásán. A probléma nem más, mint az eredménytelenség. A sztori a következő:A szokásos helyemen a Balaton déli partján Szemesen kezdtem a mostani pacámat is amit tudni kell, hogy az elmúlt két hétben a szeszélyes időjárásnak köszönhetően igen gyenge fogásokról lehetett hallani ezen a részen. Az elmúlt héten megrendezett Nemzetközi Pontyfogó Kupa (IBCC) is alátámasztott ezt a tézist, hiszen az „előttem” elhelyezett 3 csapatból csak kettőnek sikerült halat fognia és nekik is mindössze 6 db-ot az 1 hét alatt melyek átlagsúlya is messze elkerülte a standard méretet is. A verseny kezdete előtti 3 napban én is rápróbáltam a már számomra ismert területre és szerelékeimet a jól bevált mentett GPS pontokra húztam be, de sajnos egyetlen kapást sem sikerült elérnem az eddig bevált szerelékekkel/ízekkel. A versenyt folyamatosan nyomon követve szomorúan láttam,hogy az előttem elterülő rész mennyire haltalan szektornak számít egy kicsit viszont bizakodva voltam afelé, hogy a verseny végeztével a csapatok folyamatos etetése miatt kedvezőbb feltételekkel kezdhetem meg a túrámat.(ezt mostanra már tudom,hogy nem vált be) Na de kanyarodjunk is vissza a jelenre. Mint már említettem harmadik napon tartottam, amikor az eddig fogott mindössze két ponty - egy 7 kilós és egy 9 kilós ponty - agyalásra adott okot nem beszélve az elmúlt éjszaka nullázása után. Így hát arra a döntésre jutottam, hogy muszáj változtatnom, hiszen az eredmények nem mellettem szólnak. Tapogató rudat magamhoz véve elindultam és a 400 m-en elhelyezett bójám mögött kezdtem vizsgálódni, amiről már tavaly meggyőződtem, hogy elég sok iszap lepi a törés utáni részt és az elmúlt szezonban is csak csekély számban adott halat és azok is inkább kisebb példányok voltak. Nagy meglepetésemre a nagy iszapnak nyoma sem volt, hanem egy márgás néhol kagylóktól koccanó rész tárulkozott elém, amelyet a természet és az időjárás formált meg a hosszú tél alatt. Barátommal egymásra nézve csaptunk a kezünkkel össze, hogy mit is találtunk. Az adrenalin az egekbe szökött a testemben és rögtön meg is jelöltem egy H bója segítségével, majd a dőlő bójám kapott ott új helyet. Kijöttünk a partra hogy a botomat a kezembe véve bejuttassam a szerelékem minél előbb az újdonsült helyre. De ha már úgy is változtatunk, akkor miért ne próbálnák meg esetleg egy másik íz világot is. A csalis táskámban turkálva találtam meg egy általam már régen használt ízt a Monster Paradise-t. Ráadásnak ez még egy kb. 2 éve általam legyúrt gyári mix eredménye volt. Az erős foghagyma-frankfurti kolbász kombó nekem eddig a gyorsaságával bizonyított, csak de nagyobb pontyot soha nem hozott,ezért „mellőztem” a horgászataim során. A bojlit jobban szemügyre véve véltem felfedezni, hogy a fűző tű ide most kevés lesz és egy kis fúróval tudtam a hajszál előkére feltenni. Mondtam is barátomnak, hogy ez a bojli mellett a keszegek sírva úsznak el. Egy szem kb 30 mm es bojli volt a felkínált csali kb. 3 cm-re a horogtól. Késsel pedig 5 kisebb szemet daraboltam nehézkesen egy pva háloba majd egy 20 db-ot a zsebembe tettem. A szereléket elhelyeztem és a körülötte körülbelül 10 négyzetméteren eldobáltam azt a két marék bojlit. Nagyon bizakodva helyeztem fel a swingert a zsinóromra. Az éjszaka nyugodtan telt és a reggeli kávézás közben elemeztük társammal,hogy sajnos az új hely sem fogadott még a kegyeibe minket. Éppen az udvar takarításával bajlódtunk mikor a kapásjelző hangjára lettünk figyelmesek és a vehemensen forgó orsó láttán középső botként tudtuk, hogy ez a „megvariált” szerkó és szinte egyszerre mondtuk ki hogy:”eldurrant az új” és már futottunk is a botok felé. A csónakba szállva és a hal felé tartva nagy izgalommal és kíváncsisággal vártuk a fejleményeket. Közvetlen a bójához érve találkoztunk első körben az ólmommal, amely az agresszív kapást követően biztonságosan csúszott végig a fő zsinóromon. Pár méter megtétele után már a 0.50 mm es előtét zsinórom is a dobon volt így tudtam,hogy nemsokára már megpillanthatom várva várt vendégemet. Az eddigi 1-1.2 m es vízben való fárasztások után a 3m-es vízoszlopban való küzdelem igazi csemege volt számomra. Körülbelül 15 perc után a csodálatosan tiszta vízben sikerült a társamnak egy hírtelen mozdulattal megszákolnia. A fárasztás közben is már érezhető volt, hogy egy matuzsálem volt a kíváncsiskodó, de méreteivel a csónakba emelésekor szembesültünk igazán. Balázs mondata: „várj egy kicsit… ez nem megy egy kézzel” Akkor már tudatosult bennem, hogy ez bizony 15 felett lesz, mert a rengeteg közös horgászatunk során tapasztaltam már hogy kisebbeket egy kézzel is biztonságba helyezi a csónakban lévő matracra. Nagy volt az öröm a part felé tartva és saccolgattuk,hogy vajon meg van e a hal súlya az a bizonyos 20 feletti álomhatár amit már tavaly egyszer sikerült átlépnem itt a Balatonon. A parton a mérleget fölé helyezve ketten emeltük a magasba és izgatottan vártuk a hiteles eredményt. A mérleg viszont most nem „mellettem” állt, hiszen 200 grammal a 20 kiló előtt állt meg. Tehát ez a csodálatos ponty súlya 19.80 kg. Az örömömet, ez cseppet sem vette el, hiszen egy ekkora halat a Balatonban megfogni is ritka kiváltságnak számít. A tanulság számomra ebből: hiába gondoltam azt, hogy mindent jól csinálok csak a halak nincsenek itt előttem… ez a hal bebizonyította nekem, hogy a horgászat attól is szép, hogy néha eltérünk a már bevált dolgoktól az eredmény érdekében…