Van egy cikkem, feltöltöm most!

Holt Tisza bűvöletében II. rész

Utolsó Tiszai horgászatunk óta majd két hét telt el. Sajnos a vizsga időszak miatt nem tudtam lejutni a vízpartra, Máté barátom meg a jól megérdemelt nyaralását töltötte kedvesével. A mostani horgászatunk idejét már jó előre bevéstük a naptárjainkba június 30. és július 1. Sajnos az időjárás előrejelzést nézegetve nem éppen a legkecsegtettetőbb értékeket láttuk… 32°C napközben és éjszakára is 15-20°C jósoltak. Rengeteget beszéltünk a horgászat előtt, elhatároztuk, hogy mostani túrán megpróbáljuk az amurokat horogvégre csalni – mondván, hogy a ponty nem nagyon fog ilyen időben táplálkozni, mint később kiderült tévedtünk. A csalikat is próbáltuk az amurok ízléseihez igazítani, kicsivel több tigrismogyorót és magmixet vittünk magunkkal és a pop-up készletet is kibővítettük.
Már az indulás előtti napon bepakoltam az autóba, hogy ezzel már ne kelljen reggel foglalkozni. 30-án reggel nagy lelkesedéssel ültem be az autóba. Oda érve barátomhoz gyorsan felpakoltunk a biciklikre és indultunk is a partra. Megérkezésünk után gyorsan felállítottuk a sátrunkat ki alakítottuk a táborhelyet és neki is láttunk az etetésnek és a helykeresésnek.




Mivel négy bottal horgászhatunk (ketten) ezért úgy terveztük, hogy Máté két bottal a túl oldalon található nádfalat fogja meg horgászni, míg én egyik botommal a medret és a második botommal a mellettünk lévő (kb. 5 méterre) nádsziget különböző pontjait vallatom.
Máté az egyik helyet csak Birdfood Banana bojlival etette meg, míg a másikat vegyesen tigrismogyoróval és bojlival. Én a mederbe szintén csak bojlival etettem és a nádszigetes helyet magkeverékkel „szórtam” meg, itt különböző pop-up csalikkal próbálkoztam Uncle Baits, ami egy epres joghurtos ízesítésű, Banana, Elit Strawberry és Monster Paradise csalikkal próbálkoztam.





A végszerelék egy 1,5 m-es 45 lb Mivardi Leadcore zsinórból áll erre fűztünk fel egy ólomklipszet és erre került fel a 160 g-os grippa ólom. Az előkéket bevonatos Mivardi Stealth Skinline 15 lb zsinórból kötöttük. Az előkék más-más típusúak, használunk KD, No-Knot, Blow Back és D-riget.













Felcsaliztuk a botokat a megbeszéltek szerint és próbáltuk mihamarabb a kiszemelt helyre bejuttatni. Éppen a vacsoránkat fogyasztottuk, amikor megszólalt a jelző, lassan, óvatosan elkezdett a swinger lefelé mozdulni. „igen itt az első” – kiáltottam fel. Pár perces fárasztás után már a matracon pihent az első hal, nem volt túl nagy, de rendkívüli bizakodással töltött el minket. „jól indul az éjszaka” „és még be sem sötétedett” mondatok hangzottak el miközben a kis pikkelyes barátunkat csodáltuk.




Befejeztük a vacsoránkat és a sátorba vonultunk a szúnyogok elöl. Máté barátom éppen a nyaralás során szerzett élményeit mesélte, mikor a távjelző ledje kigyulladt. Ezután egy csippanás, majd egy erős visítással jelezte felénk a jelző, hogy itt a következő jelentkező. Ez a bot a nádsziget mellé letett szerelékem volt. Máté kiérve a sátorból felkapta a botot és már pattantunk is a csónakba és indultunk a hal után, ami ekkora már több mint 20-30 m zsinórt lehúzott. Higgadt nyugodt fárasztás követően megszákoltuk a halat és indultunk vissza a partra. Matracra helyeztük megszabadítottuk a horogtól lefertőtlenítettük, éppen a mérleget keresgéltem a táskámban mikor a túloldalon elhelyezett boton és érdeklődő jelentkezett. A halat gyorsan pontyzsákba raktuk és indultunk a hal után. Mire a hal fölé értünk addigra két helyen is lefűzte magát az akadóba. Kiszabadítottuk a zsinórt az akadóból és ismét a hal után eredtünk. Ezt a halat is sikeresen szákba tereltük. Nem is kell mondanom, hogy mennyire boldogok voltunk.







Mire minden szereléket visszajuttatunk a helyére már az óra két órát mutatott. A sátorba visszatérve az ágyba lefeküdve, egyszerűen nem jött álom a szememre, azon járt az agyam, hogy mit hozhat még az éjszaka, lehet egyáltalán ezt még tovább fokozni. Másfél óra múlva egy füstölös kapásra kaptam fel a fejem. Mire kiértem a sátorból Máté már a csónakba ült. Pár másodperc alatt már a túlparton voltunk. Mikor oda értünk megfeszítettem a zsinórt, de éreztem, hogy nem rúg már a hal… „elment” – mondtam. Majd ismét megfeszítettem a zsinórt, ami akkor kipattant az akadóból. Éreztem, hogy valami nagy súly van a horog végén, lazítottam a féken és több mint 20 m zsinórt lelopva a dobról a hal ismét elindult. - „ez az megvan még, gyerünk gyorsan tovább”. Mikor a hal fölé értünk a horgászhelyünktől már több mint 150 m-re voltunk. Mikor elsőnek meg pillantottuk Máté csak ennyit mondott, „ez 10 pluszos barátom”. 20 perces kemény fárasztást követően sikerült megszákolni a halat. Mikor belehelyeztük a pontybölcsőbe, akkor láttuk igazán, hogy milyen hatalmas és gyönyörű halat sikerült fognunk. Horogszabadítás után beletettük a mérlegelőbe… Jöjjön az igazság pillanata. A mérleg kijelzője 11,52 kg- ot mutatott. Leírhatatlan volt az örömünk.













Reggelig nem volt több kapásunk. A következő nap délelőtt fogtunk még néhány pontyot 3-4 kg körülieket. Az utolsó éjszakán két pontyot tudtunk fogni, amik 4-5 kiló között voltak. Rendkívül boldog és büszke vagyok arra, hogy sikerült egy ilyen gyönyörű pontyot fognom, vagyis fognunk, mert ez mind kettőnk sikere. A következő túrára fentebb helyezhetjük azt a bizonyos mércét. Hamarosan jelentkezünk a következő résszel, reméljük hasonlós sikerekkel és élményekkel fogunk gazdagodni.

Pár kép a horgászatról:













Írta: Góbor Krisztián, Hegedűs Máté