0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Bojlis

Cold Water, csak hideg vízre?

A mostani cikkem helyszínéül a Fish Aréna horgásztó szolgált, ahol a 2014es esztendőben két túrát is sikerült kiviteleznem. Először augusztus hónapunk legutolsó hetében, majd ezt követően az októberi hosszúhétvégén tettem próbára magamat és érdekes módon, mind a kétszer sikerült ugyanabba a „hibába” belecsúsznom a helyfoglalást illetően, az előre nem látható időjárási körülmények miatt. A vízről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy közkedveltségének hatására egész évben nagy nyomás alatt áll, aminek köszönhetően az igazán nagytestű példányok rendkívül óvatossá váltak az évek során, és mostanra már csak nehezen adja ki a tó a legszebb kincseit. A tóban találhatóak mesterséges akadók, tereptárgyak, megmaradt nádcsomók, melyek közelségét érdemes keresni, mivel azok környékén lehet a legnagyobb eséllyel horogvégre csalnunk a tó lakóit.

Mindkét túrára hasonló taktikával készültem, csalizásra és etetésre is egyaránt az IB Monster-Liver és az IB Monster’s Paradise Cold Water bojlikat választottam, 16mm-es méretben. Az intenzíven horgászott vizeken nálam mindig a kisebb 16-18mm-es méretek váltak be a leginkább, köszönhetően a folyamatosan nagy horgászati nyomásnak, a nagyobb, tapasztaltabb halak sokkal óvatosabbá, „finnyásabbá” váltak, és tapasztalatom szerint sokkal könnyebben lehet a kisebb, ám annál finomabb falatokkal horogvégre csalnunk őket. Az ilyen típusú vizeken rendszerint nem a csali méretével érem el a szelektálást, sokkal inkább a beltartalommal, mert sok esetben a nagyobb méretek riasztóan hathatnak a halakra. Az ideális méret megválasztása mellé természetesen nem árt az ideális etetési taktika kiválasztása sem.



A két túra során a foglalásunk a tó valamivel sekélyebb, északi részére szólt, ahol a két alkalommal két különböző hely mellett tettük le voksunkat, melyek az egymáshoz közeli elhelyezkedésük miatt időjárási szempontból mégis ugyanabba a csoportba sorolhatók. Ezek a helyek az előzetesen gyűjtött információk alapján főleg a melegedő, vagy a már beállt meleg időben muzsikálnak a legszebben, amit a horgászatok során sajnos meg is tapasztaltunk. Mind a két túra első 24 órájában szeles, esős idő fogadott minket, aminek köszönhetően az előttünk levő pálya kiürült, egyetlen halra utaló jelet sem láttunk, kapásig még csak véletlenül sem tudtunk eljutni. Okostelefonjainkon folyamatosan figyeltük az időjárás előrejelzést, és nagy örömmel vettük tudomásul, hogy az utolsó éjszakára és az azt követő reggelre enyhülő, melegedő idő várható. A javuló időt látva, kitartottunk az előre elgondolt taktika és csali választás mellett, mert tudtuk, nem ezekben van a hiba. Vannak olyan helyzetek, amelyekben bizony a bizalom, a türelem és a várakozás az, ami célhoz vezető lehet, ha már helyváltoztatásra, azok foglaltsága miatt nincs lehetőségünk.
A túrák végére szépen lassan bebizonyosodni látszott a jó csali választás és a saját kis elméletem helyessége, miszerint a Cold Water bojliknak nem feltétlenül csak hideg vízben érdemes bizalmat szavazni. A halak valószínűleg már nagyon sokféle tömény aromával találkoztak az intenzív horgásztatásnak köszönhetően, és jó okkal feltételezhetjük azt róluk, hogy az erős aromáktól szó szerint menekülnek, és távol tartják tőlük magukat. Éppen ezért jutottam arra a gondolatmenetre, hogy most nem aromával vagy dippel próbálom vonzóbbá tenni az „átlagos” bojlit, hanem kipróbálok valami újat, és magában a bojli tésztájában, alapmixében keresem a megoldást a nagyobb attraktivitásra, vonzerőre.



Monster’s Paradise Cold Water




A biztonság kedvéért horgászataimra mindig kétféle ízesítésű bojlival készülök, mert azokat a két boton egymástól jól elkülönítve tudom próbálgatni. Ezzel nem eshetek bele abba a hibába, hogy esetleg rosszul választottam volna meg az adott túrára az ízesítést, viszont variálási lehetőségem sem adódik, mert nincs nálam több íz, mint ahány bevetett készség. Ha már egyik íznek az attraktív Monster’s Paradise-ra, abból is a még gyorsabban dolgozó Cold Water változatra esett a választásom, másik íznek mindenképpen ennek a teljes ellentétjét, a markánsan büdös, valamivel lassabban dolgozó, éppen ezért jó szelektáló képességgel bíró Monster-Liver bojlit választottam. Mivel ebből az ízből nem a Cold Water szériát vittem magammal, ezért vékony réteg Liquid-Powder Paste pasztával vontam be kizárólag a hajszálon felkínált egy szem bojlit a nagyobb csalogatóhatás elérésének céljából. Annak érdekében, hogy a stopperem biztosan üljön a pasztázott bojliban, a pasztát egy kis helyen mindig lecsípem utólag, a formázást követően, ezzel egyrészről megtöröm a tökéletes gömbformát, másrészről pedig így lehetek teljesen biztos abban, hogy stopperem a paszta lágyulása közben is végig biztonságosan fogja tartani a bojlit a hajszálelőkémen.



Pasztázott Monster-Liver



A helykeresésre, legyen szó bármilyen túráról vagy bármelyik vízről, mindig nagy figyelmet és türelmet fordítok. Ezen a horgászvízen, a nagy többséggel ellentétben, az akadók közelsége helyett sokkal inkább a megmaradt nádcsomókat részesítem előnyben. Mindig alaposan, többször is átjárva, centiről centire letapogatom az aljzatot, és addig nem tágítok, míg legalább egy „kereszteződést” nem találok a haljáratok között. Az egyik szerelékemet minden esetben két haljárat találkozására szoktam elhelyezni, míg a másikat a megérzésemre hagyatkozva, valamelyik haljárat egy tetszőlegesen kiválasztott pontjára rakom le. A jobb halaimat rendszerint a két haljárat találkozásáról fogtam eddig, melyek a kíméleti terület képzeletbeli határvonalától viszonylag távolabb, 5-10 méterre helyezkedtek el. A nagy átlagtól eltérve, a pici koncentrált etetések használatával szemben mindig nagyobb területen, a rendelkezésemre álló területet minél nagyobb részen lefedve, ritkásan, kézzel csak szemenként szétpöcögtetve alakítom ki az egybefüggő etetésemet, figyelve arra, hogy mindenhova arányosan jusson a bojliszemekből. A végszerelékemet az előre kiszemelt helyre, az előkém elfektetésével helyezem el, amire külön már nem etetek rá koncentráltan, hogy ne tűnjön ki a ritkásan szétszórt etetésről, és ne keltsen gyanút a rutinosabb, öregebb halakban.
Az utolsó éjszakák beálltával, már rögtön a sötétedést követően kisebb tokok mutattak aktivitást a pasztázott Monster-Liverrel elhelyezett végszereléken, majd ahogy időben egyre inkább haladtunk az éjszakában, úgy a tokok kapókedvének alábbhagyásával a kisebb, 10kg körüli pontyok jelentek meg az etetésen, akiknek még mindig a pasztázott Monster-Liver nyerte el az ízlésüket.


Eleinte a tokok..




..majd idővel a pontyok is rátaláltak az etetésemre



Érdekes módon, míg a pasztázott Monster-Liver-rel elhelyezett végszerelékemre szépen folyamatosan érkeztek a kapások, addig a Monster’s Paradise mélyen hallgatott. Azonban ez a hallgatása tetszett, éreztem, hogy van valami a levegőben, és továbbra is maximálisan bíztam benne, nem nyúltam hozzá, nem változtattam rajta, és mint utólag kiderült, milyen jó döntésnek is bizonyult ez. Mind a két túra folyamán, a Monster’s Paradise-val csalizott botomon megúsztam kapás nélkül az éjszakát, majd ahogy kezdett pirkadni és teljesen megállt az éjjel muzsikáló végszerelékem, végszónak beesett a mélyen hallgató botomra az első alkalommal egy gyönyörű pocakos tükörponty, majd októberben egy hosszúkás, erőtől duzzadó tőponty.





A két alkalommal, míg a Monster’s Paradise Cold Water darabszámra csak egy-egy halat adott ugyan, de azok minden esetben a túra halát jelentették, addig a Monster-Liver darabszámra jóval több, átlagban 9-10kg-os hallal ajándékozott meg. Vajon az észlelt eltérés csupán az ízesítések különbségében rejlene? Vagy lehetséges, hogy mind a kétszer pont ugyanaz az ízbeli kiosztás került a forgalmas, illetve a kevésbé forgalmas nagyhalas pontra? Az is lehet, hogy ugyanúgy megtalálhatóak voltak a kisebb méretű halak a másik etetésen is, csak az etetésről való kiemelés hiányában nem azok találtak rá a csalimra? Vagy az is lehetséges, ha elhagyom a pasztát, azzal ugyan csökkent volna a kapások száma, viszont az egyedsúly nőtt volna? De az is lehet, hogy ezzel teljesen meg is szűntek volna a kapásaim? Még mind a mai napig kérdés kérdést követ bennem is, melyekre pontos választ nem tudok adni, csak találgatni tudnék. Egy biztos, akkor és ott a cikkben leírtakat tapasztaltam, a következtetést és a tanulság leszűrését már Rátok bízom.

Üdvözlettel:
Szabó Gábor
Imperial Baits Team
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk