0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

BIG ONE 2

Az ember életében vannak prioritások, kötelességek és ennek következtében csak a legkevesebbeknek adatik meg, hogy akkor mehessenek horgászni, amikor csak kedvük tartja. Ez alól én sem vagyok kivétel, így az év első horgászatának időpontja az eddigiektől eltérően jelentősen kitolódott, és csak májusban tudtam időt szakítani arra, hogy vízpartra kerüljek.
Az ember természetesen örül annak, hogy nem értelmetlen a munkával eltöltött idő, és van értelme annak, hogy a pontyok helyett a piszkos anyagiakat üldözi, de eljön az idő, amikor azt kell mondani, hogy ennyi és ne tovább.


Az ember életében vannak prioritások, kötelességek és ennek következtében csak a legkevesebbeknek adatik meg, hogy akkor mehessenek horgászni, amikor csak kedvük tartja. Ez alól én sem vagyok kivétel, így az év első horgászatának időpontja az eddigiektől eltérően jelentősen kitolódott, és csak májusban tudtam időt szakítani arra, hogy vízpartra kerüljek.
Az ember természetesen örül annak, hogy nem értelmetlen a munkával eltöltött idő, és van értelme annak, hogy a pontyok helyett a piszkos anyagiakat üldözi, de eljön az idő, amikor azt kell mondani, hogy ennyi és ne tovább. Ez a pont nálam akkor érkezett el, amikor lehetőségem nyílt hazánk egyik legnagyobb tározóján, a Kaposvár melletti Deseda-tározón horgászni. Ez a vízterület nem csupán méreteivel emelkedik ki és nyújt csábító célpontot a ponty horgászoknak, de azzal is, hogy hosszú évek után, ismét engedélyezett az éjszakai horgászat, a csónakhasználat, valamint hogy olyan területek is meghorgászhatóvá váltak, melyek eddig tiltott területnek számítottak minden pecás számára.



Mikor elkezdtem készülődni nem igazán tudtam mire számíthatok az előttem álló napban. Azt tudtam, hogy a tározó kora, méretei és a benne található rengeteg természetes tápláléknak köszönhetően biztosan sok nagytestű ponty él benne, csak mivel eddig az igazán jó haltartó helyek tiltólistán voltak, esélye sem volt a hétköznapi horgászoknak, hogy akár csak egyet is megakasszanak belőlük. A pontyok mellett a ragadozóhal állomány is jelentős, bár az én szempontomból ez teljesen mellékes. Ami viszont nem, hogy fehérhalak is tisztességes mennyiségben vannak és más vizekhez hasonlóan jelentősen megnehezítheti a horgászatot és okozhat indokolatlan kellemetlenségeket. Épp ezért még a tavalyi sikeres év végi versenyről megmaradt, azóta kőkeményre száradt bojlikat pakoltam el. Ha az 1-2 kilós dévérkeszegek megéheznek a csalira, legalább dolgozzanak meg a betevő falatért.
A tározónak egy olyan részére sikerült leülni horgászni, ahol abszolút zavartalanul tölthettem el az előttem álló napokat. Kb. 15-20 hektárnyi vízterület volt az, amit zavartalanul egyedül horgászhattam meg, úgy hogy még tőlem közvetlen balra is volt egy nagyjából másfél hektáros öböl, ami szintén csak az „enyém” volt. A legközelebbi kialakított bojlis állás tőlem balra nagyjából 3 km-re volt. Így talán már könnyebb elképzelni, hogy milyen körülmények között horgászhattam.



Persze ez még önmagában nem lenne elég egy sikeres túrához, hiszen sokkal fontosabb, hogy mi van a vízben. A mederviszonyokat tekintve azt mondhatom, hogy a tározó nem csak méreteiben kimagasló, hanem a az aljzat változatosságaiban is. Az akár 40-50 cm-es iszaprétegtől kezdve a kemény kopogós kagylópadokig mindenféle tereppel találkoztam. Hogy megtaláljam az elképzelésemnek leginkább megfelelő helyeket, ahová a bójáimat elhelyezhettem a radart és a tapogató rudat egyaránt használtam. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak a radarra hagyatkoznak és ahol „sok halat” látnak a kijelzőn oda etetnek. Ezért kell a tapogatórúd is, hiszen a pontyok folyamatosan úton vannak a jól bevált táplálkozási útvonalaikon, és hogy ezeket a szűkebb-szélesebb folyosókat, esetleg kisebb tisztásokat a növényzet között be tudjuk határolni, kézzelfoghatóan kell éreznünk őket.



Részben a helyi segítségnek részben pedig az ott elvégzett kutatómunkának köszönhetően, mostani segítőmmel és kabalaemberemmel: Lajossal sikerült megtalálni ezekez az utakat és azokat a kagylóval sűrűn lakott részeket, amik feltehetően kedvelt táplálkozási helyei az itteni pontyoknak. A meghorgászandó nagy vízterület miatt, a bojlik mellett nagy mennyiségben kellett aprómagot is használnom. Egyrészt a már említett nagy mennyiségű fehérhal miatt, másrészt pedig a temérdek kisebb méretű ponty miatt. A bóják közvetlen közelébe csak magot szórtam és onnan kifelé 15-20 méterre került a bojlis etetés, ami a horgászat előre haladtával egyre jobban dominált a maggal szemben. Ám a szelektálást őszintén szólva nem sikerült 100%-osan megoldani. Sem a csali és horog közötti távolság variálása, sem pedig a csalik méretének növelése nem hozta azt az eredményt, hogy csak a nagytestű pontyok jelentkeztek volna. Egy ekkora vízterület kiismerése ilyen rövid idő alatt természetesen majdhogynem lehetetlen, így ezt nem is tekintettem kudarcnak. Főleg mivel az első naptól kezdve folyamatosan voltak kapásaim, és egyre több pontyot tudtam fogni, ami azt mutatta, hogy kiindulási alapnak a mostani túra tökéletes, ezután már lesz mihez mérni, viszonyítani mind az etetés mind pedig a csalizás tekintetében.



Ami pedig a kifogott halakat illeti, az első néhány nap a várakozásaimon felüli volt. A számtalan 5-10 kilogramm közötti ponty mellett sikerült fogni pár 10 felettit is.





A kapások többsége az éjjeli órákban jött, így reggelre többnyire már teljesen fáradt voltam. Az egyik ilyen hajnali félálomba zavart be a kapásjelzőm két apró pittyenése, és a swinger pár centis ereszkedése. Mivel néhány dévérkeszeg jelentkezett ugyanígy, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Főleg, mert folytatása nem volt a dolognak. Egészen pár percig, amikor a swinger újabb pittyenések kíséretében visszaállt az eredeti helyére.



Aztán megint szünet. Ekkor már biztos voltam benne, hogy csakis keszeg lehet a horgon, már ha egyáltalán rajta van, és nem a hajszálelőkén lévő bojlit piszkálja csak. Hogy biztosan ne tudjak pihenni egy újabb, ám ekkor már folyamatos ejtős kapás gondoskodott, ami utána swinger már a földön pihent. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy mégsem keszeg, hanem inkább kicsi: 2-3 kilós ponty lehet. Épp ezért nem is ültem a csónakba, hanem a parton állva kezdtem kitekerni a felszerelést, ami viszont pár méter után mintha akadóba került volna, és hiába pumpáltam, lecövekelték azt a valamit a zsinór végén védekezett. Kénytelen kelletlen csónakba ültem, ráadásul egyedül, mert a kabalaember olyan mélyen aludt és horkolt, hogy képtelen voltam felébreszteni. Ahogy haladtam befelé és próbáltam tartani a folyamatos kontaktust egyre többször éreztem erős húzást. Ami meglepő volt viszont, hogy a zsinór nem abba az irányba futott amerre a felszerelés le lett téve, hanem attól jóval jobbra, már-már a szomszédos bójám irányába, ami megrémisztett picit, mivel ekkor már biztos voltam benne, hogy ez egy jobb, 10 feletti ponty lesz. Egyre több zsinórt sikerült feltekernem, így egyre közeledtem a halhoz, amikor ismét mintha akadóba került volna a hal. Néhány ráemelés után az egész felszerelés elkönnyült, a zsinór belazult.
Kicsit összetörve kezdtem a víztetőn kanyargó damilt feltekerni, amikor az hirtelen megfeszült és újra egy teljesen más irányba kezdett futni. nyilvánvalóan egy víz alatti akadó zsinór vezetőként működött, és így történhetett, hogy míg én egy adott irányba mentem, addig a pontyom egy teljesen másikba. Most azonban, hogy közvetlen, minden akadótól mentes kontaktba kerültem vele, megéreztem az igaz erejét. a fenékről éppen csak 1 métert tudtam felemelni, a felszínre sehogy sem tudtam felhúzni. A pontyot segítette közben a viharossá váló szél és a nagy hullámok is. Ilyen körülmények között tudom milyen nehéz jó halat fárasztani és szákolni, mert a Balatonon volt benne részem. Éppen ezért egy szélcsendes kis öbölbe próbáltam elvontatni ellenfelemet. Az orsót nem tekerve lassan indultam el a csónakkal, és szerencsére pontyom engedelmesen követett. Egészen a nyílt háborgó vízterület és a csendes öböl képzeletbeli határáig.
Ahogy beértem volna a tükörvízre, halam a semmiből erőt merített és egy lendületre annyi zsinórt húzott le, hogy ismét azon a területen kavart, ahonnan megpróbáltam elhúzni. Így újra felé mentem a csónakkal és újabb próbát tettem a kivontatásra és a nyugodt körülmények közötti fárasztásra. A második huza-vona közben egy pillanatra feljött a felszínre és megláttam a hatalmas farok uszonyát miközben egy hatalmasat csapott.
Sem másodjára, sem pedig harmadjára nem sikerült a nyugodt részre húznom a pontyot, mindannyiszor visszatört a hullámzó, háborgó részre. Negyedjére már nem akartam kockáztatni, ezért felkészültem arra, hogy a viharos szélben kísérlem meg befejezni a fárasztást. Egyik kézzel a botot tartottam, miután ismét a hal fölé értem, a másikkal pedig úgy fordította a csónakot, hogy a szél a hátam mögül fújjon, hogy a szákolás pillanatában az rátoljon a halra, ennyivel is megkönnyítve a dolgomat. Miután pozícióba kerültem megpróbáltam újra felszínre pumpálni ellenfelemet, aki egy határozott emelés után meg is mutatta magát és szabályosan elfeküdt a felszínen. A merítőt gyorsan alátoltam és valósággal bele kellett tuszkolnom a merítőbe, bár az igazi méretét ekkor még egyrészt az álmosságtól, másrészt a szemembe folyamatosan vízpermetet fújó széltől nem láttam. Csak mikor a parthoz érve a közben feltekert merítő fejben megpróbáltam kiemelni, akkor láttam mekkora hasa van, és akkor éreztem igazi súlyát. Az első igazi kirohanása után már tudtam, hogy 15 feletti lesz, de most bár abban is biztos voltam, hogy a 20 kilogrammos határt is át fogja lépni ez a tőponty, ami egy szem nagyméretű Monster-Liver bojlira csábult el.



A desedai halőröket szavukon fogtam és rögtön hívtam őket, hogy ez a hal jóval 15 kilón felül van, és jöhetnek mérlegelni. Mikor kiértek és együtt akasztottuk be a mérlegem kampójába a zsákot akkor láttuk, hogy reményeim nem voltak hiábavalóak. 23,8 kg-al sikerült az év első horgászatán megfonom a desedai tó rekord pontyot.



Örömöm természetesen leírhatatlan volt. Fogtam már ennél nagyobb pontyot egy szintén nem könnyű vízből, de egy Deseda méretű vízterületen akasztani és sikeresen kifárasztani egy ekkora pontyot…ezt az érzést nem cserélném el semmiért. Abban is biztos vagyok, hogy ennél a példánynál számtalan nagyobb példány úszkál, akár azon a területen is, ahol most horgásztam, így a nyári verseny után egy hosszabb túrára ebben az évben még biztos visszatérek.

Kozma Tamás

Imperial Baits-Carp’R’US Team
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk