Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Balaton, Te csodás!

Az utóbbi pár évben a szigorú szabályoknak köszönhetően sajnos nem lehetett a Balatonon a behúzós horgászatot alkalmazni, ezért én sem horgásztam a tavon jó ideje már. Szerencsére a horgászok lobbijának és a Balatoni Halászati Zrt-nél történt személycserének köszönhetően 2015 -ös évtől ismét lehet legálisan bojlizni a tavon, ezért én is kihasználtam az alkalmat és egy barátommal ellátogattam május első hetében 6 napra a tó északi partjára.

Mint írtam, már rég horgásztam a Balatonon, ezért a szükséges információkat a tóval kapcsolatban a túra előtt lezajlott behúzós verseny alapján szereztem be, ami mint később kiderült, egy kicsit félrevezetett. Bővebben kifejtve, folyamatosan azt hallottam, hogy rengeteg magot és bojlit kell etetni (több száz kilókról beszéltek) mert a halakat csak úgy lehet odacsalni és ott tartani előttünk. Elég sokat gondolkodtam a túra előtt, hogy mi legyen, mivel én a pontyhorgászataim során nagyon ritkán használok magokat és bojli valamint pelletből is keveset szoktam etetni Magyarországon. Végül úgy döntöttem, hogy ellent megyek a Balatonon bevált szokásoknak és csak kisebb mennyiségű etetőanyaggal fogok horgászni, ami azt jelentette, hogy a túrára 18 kg bojlit-, (kétféle ízben kagyló és májas), valamint 10 kg 25 mm-es amino pelletet-, és 20 kg tigrismogyorót vittem magammal. Az elgondolásomat a következőkre alapoztam: A Balaton ugyan nagy kiterjedésű, de nagyon sekély, még az északi parton is csak 2-4 méter között változik a vízmélysége. A másik dolog, hogy folyamatosan telepítik, ezáltal elég sűrű a pontyállománya, szemben a külföldön lévő nagy kiterjedésű tavakkal, ahol sokkal mélyebb vizek vannak és pontyot is csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem telepítenek. Azért jó, ha az ember több tavon is megfordul, mert rengeteg tapasztalatot gyűjt, ezért nehezebb félreinformálni és nem dől be mindennek, amit mondanak neki.
Visszatérve a horgásztúrára. A behúzós jegyet a Balatonra az interneten váltottam meg és a kiszemelt hely elfoglalása után a gps koordinátát is megadtam a Balatoni Halászati Zrt-nek, így már teljesen legálisan behúzva horgászhattam a megengedett 350 méteres távig. Kora délután érkeztünk a barátommal a tóhoz, majd egy "Isten hozott!" sör legördítése után nekiláttunk a tábor felállításának, a botok és a rod podok összeszerelésének és az etetni hozott bojlik, pelletek, valamint magok előkészítésnek a horgászatra. Mire mindennel végeztünk, teljesen ránk sötétedet és a déli szél is feltámadt, így már nem volt értelme a vízre menni és helyet keresni, ezért úgy döntöttünk, hogy beszélgetünk egy kicsit és lefekszünk aludni. Pár óra alvás után megébredtem és mivel nem tudtam visszaaludni, úgy döntöttem, hogy a felcsalizott botokat csak úgy bedobom találomra az éjszaka sötétjébe, majd megpróbálok aludni egy keveset. A legnagyobb meglepetésemre 1 óra múlva füstölős kapásom volt az egyik botomon, ami egy szem 28 mm-es Elite bojlival volt csalizva. A kapás úgy meglepett, hogy először azt hittem csak álmodok, mivel nem sok reményt fűztem, hogy a találomra bedobott bojlit megtalálja egy ponty, de szerencsére nem így lett. Gyorsan odarohantam a bothoz, majd bevágás és kezdődhetett a fárasztás, ami kg 7-8 percig tartott és máris a merítőmben volt a túra első hala, ami egy szép és érdekes mintázatú tükörponty volt. Nagyon fellelkesedtem a gyorsan fogott hal miatt és már vártam a reggelt, hogy minél előbb vízre szállhassak és elhelyezhessem a bójáimat.
Pár óra elteltével, mikor kivilágosodott, már a vízen is voltam és a gps-em segítségével kimértem a parttól 330 métert ahova egy dűlő bóját letettem és úgy döntöttem, hogy innen a part felé haladva fogok jónak vélt helyet keresni. Nálam nem az a lényeg, mint sok horgásznál, hogy a maximálisan megengedett távon horgásszak, hanem az, hogy olyan helyet keressek, ahol a halak táplálkoznak, nem pedig csak vaktában szórom a sok anyagot, azzal a címszóval, hogy majd úgy is rátalálnak a pontyok. A vízen kb. 2 órát tartózkodtam, mire a tapogató rudam segítségével találtam 2 jónak vélt helyet 270, illetve 191 méteren és természetesen egy bóját letettem a parttól 80 méterre is, ahonnan előző este a pontyot fogtam. Az előttünk lévő területen egyetlen törést, vagy akadót sem találtam, a radarom mindenhol 260 cm-es vízmélységet mutatott, így csak a tapogatórúdra hagyatkozhattam, ami nekem pontosan megmutatta, hogy mi is található a víz alatt. A meder alját mindenhol több, mint egy méteres iszap borította, ami engem nem zavart, mert a bányatavak és folyók kivételével általában mindig az iszapban horgászom, mivel a halak tápláléka az iszapban van, nem pedig a kemény talajon. Így akadtam rá egy kb. 3 méter hosszú, 10 cm széles vasdarabra, ami rogyásig volt vándorkagylóval (szerintem valami uszályról eshetett a vízbe). Kézenfekvő volt, hogy egy bója ide kerül. A másik hely egy tavi kagyló telep volt, amiken szintén megtelepedett a vándorkagyló és végül a part közeli bójánál egy sarjadó hínármező volt a víz alatt. A két benti bójám 70 méterre volt egymástól, így a közét megetettem 7 kg tigrismogyoróval és 2 kiló bojlival. Mire mindennel végeztem, nagyon kitikkadtam és egy sör, valamint egy szivar elszívása után vittem csak be a botokat.
A halak valószínűleg a jó helyválasztásnak köszönhetően hamar rátaláltak a finom csemegére, mert kb. 4 óra múlva az egyik, majd a másik botomon is kapás volt, egy 11,50 kg és egy 13 kg-os ponty személyében. A pontyokat gyorsan lefotóztuk, majd újra csalizás és pár szem bojli kíséretében a botokat visszavittem az etetett helyekre, majd visszacsónakáztam a partra.
Ami ezután következet, ritkán adatik meg velem egy horgászat alatt. A halak egész héten aktívak voltak, folyamatosan az etetésen tartózkodtak és táplálkoztak. Mindegy, hogy szélcsend volt, vagy fújt a szél, tudatták velem, hogy ízlik a finom csemege nekik. A bojlikat raktam duplán és szimplán is a horogra, de nem vettem észre különbséget a pontyok mindegyiket húzták. Az első napon még pasztáztam és dippeltem is, de ezt gyorsan elhagytam és a hét folyamán már csak natúrba raktam a monster-liver és az elite bojlit a horogra, sőt az etetéstől 20-30 méterre el is raktam őket, de így is folyamatosan kapásom volt. Sokan azt mondják ilyenkor, hogy szerencséje volt, én pedig azt mondom, hogy a sok éves tapasztalat a precíz helyválasztás (amire nem sajnáltam az időt) és a jó minőségű bojlinak köszönhettem ezt a pontyparádét. A túra alatt összesen 4 kg pelletet, 8 kg tigrismogyorót, és 4-4 kg bojlit használtam el és mindezt egy több tíz ezer hektáros tavon, pedig az olvasott cikkek alapján folyamatosan azt hallottam, hogy itt csak több száz kiló bojlival lehet halat fogni, aminek én is majdnem bedőltem. Én azt mondom, hogy mindenki használja az eszét és ne egy-egy horgászcikkből olvasottakat vegye alapul, mert ami egy adott időszakba és körülmények között működik az nem biztos, hogy más alkalommal is. Mindig figyeljünk a víz hőfokra, az adott évszakra, valamint egy adott tóban levő táplálékokra és az alapján válasszuk meg, hogy mennyit és mit etetünk, valamint ne sajnáljuk az időt a radar és a tapogatórúd használatára. A jó hely és a halak táplálékainak felkutatása szerintem a legfontosabb dolog a bojlis horgászatban. Tudom, hogy mindenki azt szajkózza, hogy etetni, etetni és etetni, én ezzel szemben Magyarországon pár kiló bojlival is tudok halat fogni és általában nehéz és nagy vizeken horgászok.
A bójázással kapcsolatban csak annyit, hogy ahol ki van jelölve egy maximális távolság a behúzásra, az nem azt jelenti, hogy mindenkinek olyan távolságig kell behúznia, mert a halak azon belül is bárhol tartózkodhatnak. Visszatérve a túrára, az egy hét gyorsan eltelt a sok kapásnak köszönhetően, de sajnos kicsit csalódottan távoztam a Balatonról. Azért írom ezt, mert a sok kapás miatt elmaradt az az érzés, ami a nagyon nehéz vizeken meg szokott történni velem, hogy a szívem 200-al kalapál, az adrenalin pedig elönti a testemet egy-egy kapás után. Sajnos itt nem érezhettem át ezeket az érzéseket, amire vágyom a sok fogott hal miatt, viszont a nagy tó látványa és a szép környezet részben kárpótolta az elmaradt érzéseket.
A sikeres horgásztúrát követően úgy döntöttem, hogy November elején visszatérek és nehezebb körülmények között megpróbálok becserkészni egy két pontyot ebből a gyönyörű vízből. Az elhatározást tett követte és Október 28-án ismét a hatalmas tónak a partján álltam. (62.000 hektár). A körülmények most teljesen másak voltak, mint tavasszal. Gondolok arra, hogy érkezésemkor a víz már csak 8 celsius fok volt és folyamatosan hűlt le, valamint az előrejelzés is egész hétre hideg időt jósolt, így egy igazán extrém horgászatnak néztem elébe. A tavasszal szerzett tapasztalatok birtokában és a drasztikusan lehűlt víz miatt 8 kg bojlit két féle ízben és 5 kg pelletet hoztam magammal erre a túrára. Azt már előre tudtam, hogy ezen a túrán már nem lesz olyan egyszerű halat fognom, mint korábban a felmelegedő vízben. Sokat gondolkoztam, hogy milyen távolságokat horgásszak, meg mivel a halak lassan kezdenek a tó mélyebb részei felé vonulni, de sajnos korlátozva voltam, mivel a behúzásra megengedett távolság 350 méter volt. Végig radaroztam az előttem lévő területet, de sajnos gödröt vagy törést nem találtam sehol. Kíváncsiságból túlmentem a megengedett határon is, de csak 950 méternél találtam egy jó helyet ahol a tó alja 270 cm-ről 4 méterig törött le. Sajnos ezt a helyet több szempontból sem volt értelme meghorgászni, mivel vétenék a szabályok ellen, kettő dob kellene, hogy ilyen távolságig behúzzak, nem is beszélve a nagy szelekről, amikor viharjelzés van érvényben, és nem lehet csónakkal vízre szállni, így sajnos a halat partról képtelenség lenne kifárasztani. Nem maradt más hátra, a gps-em segítségével megkerestem a korábban működő helyeket és a tapogató rudammal újra feltérképeztem őket. Az első elmentett helyen a tapogató segítségével megint megtaláltam a víz alatt lévő vasdarabot, aminek az oldala most is tele volt kagylóval. A másik elmentett helyen már nem volt ilyen szerencsém, mert a tavi kagylók és velük együtt a kecskeköröm kagylók is eltűntek onnan így nem maradt más hátra, mint, hogy megkeressem őket, merre lehetnek. A Balatoni halak fő tápláléka a kagyló, ezért, hogy reális esélyünk legyen a halfogásra mindenképpen érdemes rászánni az időt és felkutatni a telepeket. Én is így tettem és 1 óra tapogatás után a parttól 310 méterre találtam is egy ilyen kagylótelepet, ahová a 2. bójámat le is raktam. Meg volt a két jó hely, ezért nem maradt más hátra, mint kimenni a partra, hogy a bojlikat és a pelletet előkészítsem a horgászatra. Értem ez alatt, hogy meglocsoltam őket IB INL folyadékkal és szórtam rájuk INP pórt, majd összeráztam és egy órát hagytam állni, hogy a bojlik és pelletek magukba szívják az értékes alkotóelemeket. Ezután következhetett a botok behúzása és a bójáim környékének a megetetése. Csalinak az egyik boton egy szem 28 mm-es Elite bojlit használtam a másikon pedig 30 mm-es Monster-Livert. A bójáim környékét nagy területen megszórtam két kiló monster-liver illetve Elite bojlival és ugyanannyi pellettel, majd következett a várakozás. Mire mindennel végeztem rám is sötétedett, ezért megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Az egész napos radarozás és tapogatás nagyon kimerített, így jól esett a hálózsákom melegében pihenni és csak délelőtt 10 órakor ébredtem meg.













Elég hideg volt, de szerencsére nem fújt a szél így a Balaton most még a csendes arcát mutatta, mert épp csak fodrozódott a víz felszíne. A reggeli elfogyasztása után kötöttem pár tartalék előkét, majd érdeklődve figyeltem a vizet, hátha látok valahol egy pontyfordulást, ami jelezné nekem, hogy merre járnak a halak. Sajnos síri csend honolt a vízen, csak a vadkacsák zaja zavarta meg néha a csendet, mikor nagy rajokba tömörülve elhúztak a fejem felett. Úgy terveztem, hogy, ha nem lesz kapás, a botokhoz 2-3 napig nem nyúlok, mivel nagy és kemény bojlikat raktam fel és a keszegektől sem tartottam, hogy lefaragják. 2 napig nem történt semmi, nyugodt őszi, szélcsendes idő volt és néha még a nap is kisütött egy-két órára. Kicsit bosszantott az időjárás, mert ez a nyugodt idő pontyfogásra nem igen alkalmas. A bojlikban és a kiválasztott helyeimben teljesen megbíztam és eszembe sem jutott, hogy helyet váltsak, vagy másik ízzel próbálkozzak. A harmadik napomat töltöttem már a tavon kapás nélkül, épp a teámat iszogattam a sátor előtt, mikor a fák levelei kezdtek zörögni és az arcomon is éreztem, hogy kezd feltámadni az északi szél, ami halfogás szempontjából bizodalomra adott okot. A hideg front egy órán belül meg is érkezett, hatalmas széllel, ezért a sátram oltalmába helyeztem magamat és próbáltam aludni egyet. Hajnali 3 óra körül a Delkimem hangjára ébredtem fel, ami eszeveszetten sikított. Gyorsan felöltöztem, majd kirohantam a bothoz és megemeltem. Végre 3 nap után egy hal van a botom végén. Az örömöm azonban hamar alábbhagyott, mivel hatalmas hullámok korbácsolták a vizet és a viharjelző is működött, ami azt jelentette, hogy tilos vízre menni. Dilemmába estem, hogy most mit csináljak, mert a partról sok esélyem nem lett volna kifárasztani a halat a vízben rejtőzködő kagylók miatt, összeszedtem minden bátorságomat és a mentőmellényt felvéve a csónakommal a hal után eredtem az éjszaka sötétjébe. Mondanom sem kell, hiába volt 5. fokozatba kapcsolva a motor a nagy szél folyamatosan oldal irányba tolta el a csónakomat és még az evezőm rásegítésével is alig tudtam egyenesbe tartani. Több perc is eltelt, mire nagy nehezen a hal közelébe értem, de egyszerűen nem tudtam a csónak közelébe húzni, mert ő csak megállíthatatlanul ment a hullámokkal szemben. Nem tudom hány perc telt el, mire a semmiből egyszer csak felbukkant egy hatalmas tükörponty előttem pár méterre, de bárhogy próbálkoztam egyszerűen nem tudtam a merítőm közelébe húzni a hatalmas szél miatt, a hal pedig magától nem akart közelebb jönni. Sajnos a horog előkém egy idő után nem bírta tovább, a ponty pedig elment. Teljesen összetörtem, de nem volt időm búslakodni mivel a fárasztás közben a parttól nagyon messze eltávolodtam és azon kellett gondolkoznom, hogy fogok kijutni. Több mint fél óra evezés és motorozás után, csurom vizesen, mert a beverődő hullámok teljesen eláztattak, de szerencsésen partot értem. Kezem lábam remegett a hideg levegő és az elvesztett ponty miatt. Miután átöltöztem és letisztultak a gondolataim, úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni és megvárom, még csendesedik kicsit a szél, majd megpróbálom újra húzni a botomat. Reggel ismét egy kapásra ébredtem a még bent lévő botomon. Kabát fel, futás a bothoz és már kezdődhetett is a fárasztás. Szerencsére a vihar elvonult és a szél is kezelhető volt már egy csónakos fárasztáshoz, így pár perc alatt a hal fölé értem, majd kezdődhetett az igazi fárasztás, most már a teljes kontaktust felvéve a ponttyal. A percek teltek, de nem akart feljebb jönni a tó aljáról, csak szép komótosan oldalazott, amiből gondoltam, hogy egy szép példány lehet. Már vagy 20 perce a vízen voltam, mikor szép lassan kezdett elemelkedni a fenékről, míg végül a víz tetején felfeküdt egy kövér tőponty. A kábulatát gyorsan kihasználtam és alátoltam a merítőt. Nagyon örültem a szép halnak és alig vártam, hogy a parton lemérjem. A hullámzás és a nagy távolság miatt nem akartam partra vontatni ezért a csónakomban lévő halpárnára helyeztem és így vittem ki. A mérleg nyelve 18,90 kg-nál állapodott meg, aminek nagyon örültem, mert egy hatalmas vízből sikerült kifognom. Gyorsan lefényképeztem és már útjára is engedtem a halat. Mivel mind a két botom kint volt, gyorsan megreggeliztem és bevittem őket újra, majd két kiló bojlival megetettem a bójáim környékét.














Ezen a napon még sikerült fognom egy 13 kg pontyot, aminek nagyon örültem. Még 2 nap volt vissza a horgásztúrámból, de én a két hal megfogásával már teljesen elégedett voltam így November elején. A botomat újra visszahúztam és titkon reméltem hátha lesz még akcióban részem. Este a szél ismét feltámadt és jobbnak láttam, ha visszavonulok a sátramba. Reggel 5 órakor két csippanásra ébredtem meg, amiről azt hittem, hogy a szél, ezért ki sem néztem a sátramból és próbáltam visszaaludni. Pár perc elteltével ismét a delkimem hangjára ébredtem, de most már folyamatosan szólt. A szél már nem volt viharos, de még mindig erősen fújt, ezért felvettem az esőruhámat is, hogy a hullámok miatt ne legyek vizes, majd bevágtam és indultam a hal után. Az ismeretlen ellenfelem, amíg a csónakkal haladtam befele, folyamatosan húzta az orsóról a zsinórt, egyszerűen nem tudtam megállítani, erőltetni pedig nem akartam. Miközben befele haladtam a sötétbe, a fejlámpám fényénél megpillantottam a bójámat, amitől egy kicsit megijedtem, mert azt hittem rácsavarta magát a hal. Szerencsére nem így lett, csak túlment rajta vagy 50-60 méterrel. A fárasztás a nagy szél miatt nem volt egyszerű, de végig kontrolálni tudtam. 20-25 perc elteltével a ponty fáradni kezdett és lassan kezdtem vissza nyerni a zsinóromat is, míg végül megmutatta magát. Nagyon szép hasas tőponty volt, amit elsőre sikerült is megmerítenem. A hálóban láttam, hogy nagy hal, de mikor a csónakba akartam emelni csak akkor tudatosult bennem, hogy ez bizony 20 kg felett lesz. Amilyen gyorsan csak tudtam igyekeztem a partra, hogy minél előbb megtudjam hány kiló valójában. Ezúttal a mérlegem 20,30 kg-ot mutatott, mely nagyon boldoggá tett engem. 62.000 hektárról novemberben egy ilyen szép pontyot fogni, nagyon nagy élmény volt. A halat megünnepeltem egy szivarral és közben bámultam a hatalmas tavat, ami megajándékozott egy ilyen szépséggel.















Az új lithium akkumulátorok, kicsik, könnyűek és erősek


Mindössze 4,5 kg és az ereje egy 105 amperes akkumulátornak felel meg







Viszlát Balaton, jövőre újra találkozunk


Az utolsó napra a szél teljesen elállt és ezzel együtt a halak étvágya is. Több ponty már nem jött, de nem is bántam, mert egy sikeres horgásztúrát tudhatok magam mögött. A Balaton megajándékozott a kincseivel és bízom benne, hogy jövőre ismét sikerül összeakadnom egy-két öreg lakójával.

Üdvözlettel: Bundik Zsolt
Imperial Baits Team








1 embernek tetszik