0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

A mélység vonzásában

Kedvenc vizeim közé tartoznak a tiszta és mély vizű bányatavak, amiken előszeretettel horgászok is. Egyszerűen lenyűgöznek a hatalmas mélységek és a 15 - 20 méteres platók látványa, amit a radarkép mutat. Sajnos Magyarországon nagyon kevés ilyen bányató található, ami az igényeimnek megfelel. Értem ez alatt, hogy legalább 100 hektár vagy nagyobb legyen és a vízmélység is elérje a 20-30 méter mélységet. Mivel júliusban jártam már egy ilyen adottságokkal rendelkező tavon, ezért úgy döntöttem, hogy késő ősszel is szerencsét próbálok rajta. A túrámat október végére terveztem, mivel a mély bányatavakon sokkal később hűl le a víz, ezáltal a halak is tovább táplálkoznak, mint a sekélyebb tavakon. Az elmúlt évek alatt sokat horgásztam ilyen jellegű bányatavakon és rengeteg tapasztalatot szereztem, ezért a bojlik összeállítása és az ígéretes platók kiválasztása nem okoz nagy gondot. A horgásztúrámra májas és kagylós bojlival készültem, amiket a gyúrás során nagyon megnehezítettem, hogy a nagy mélységbe minél hamarabb leérjenek és ne guruljanak le a meredek platókról. Mikor megérkezetem a tóhoz, szép napsütéses idő fogadott, ezért távcsővel gyorsan körbenéztem, hogy látok-e horgászt a vízen, majd örömmel vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok az egész tavon, így oda ülhetek le horgászni, ahova szeretnék.



A bányató 80 éves és nagyon mély



Egyedül a tavon, ez az én világom




Mintha a Karib-tengeren lettem volna




Indulhat a helykeresés




A tavon hatalmas mélységek vannak. Ez a törés 37 méterig meg sem állt


Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a tavon található 3 sziget közül a középsőre beköltözöm és az lesz az otthonom 6 napig. A horgászcuccaim lehordása a meredek partoldalon majd a csónakba való bepakolás és a szigetre bejutás több, mint két órát vett igénybe és ott kezdtem mindent újra elölről, csak most kifele kellett pakolnom. Mondanom sem kell, mire a tábort felállítottam és a horgászfelszerelésemet összeraktam, hulla fáradt voltam és még rám is sötétedett, így nem maradt más hátra, csak megvacsorázni és lefeküdni aludni. Reggel szép napsütéses időre, de nagyon hidegre ébredtem, a hőmérőm csak 4 Celsius fokot mutatott. Sajnos egy szigeten való horgászathoz nagyon minimalizálni kell a horgász felszerelést, így én is, amit lehet otthon hagytam, köztük a sátorfűtést is. Sokat nem rágódtam a fűtés miatt, mivel van meleg ruhám, amit gyorsan fel is vettem és a sátram valamint a hálózsákom is kiváló minőségű, ezáltal semmi nem akadályozta, hogy megkezdjem a horgászatot. Maga a tó egy szélcsatornában helyezkedik el ezáltal nagyon kevés a szélmentes napok száma, ezért úgy döntöttem, amíg tükörvíz van, gyorsan bemegyek csónakkal és megpróbálok pár ígéretes helyet keresni magamnak, majd bójákkal megjelölni őket. Közel 2 óra radarozás után találtam is 3 számomra nagyon jó platót, ahol sejtettem, hogy a halak táplálkoznak is. Miután a helyek megvoltak nem maradt más hátra, mint a magammal hozott bojlikat és pelletet kicsit feltuningoljam IB INL folyadékkal és INP porral a nagyobb csalogató hatás kedvéért. Az egész délelőttöm ráment a radarozásra és csalik előkészítésére, de így legalább teljes nyugalommal vághattam neki a horgászatnak.


A bojli és a pellet bevetésre készen



A horgászatra szánt bojlik, Monster-Liver pasztázva, valamint Elite dippelve, a 3. boton amino geilbe mártva



Számomra fontosabb a jó hely, mint a kényelem, ezért a botokat egy sziklapárkányon helyeztem el, mert innen tudtam a legnagyobb területet meghorgászni



Az etetésre szánt bojlikat és pelleteket INL, INP-vel tuningoltam



Favoritjaim a nagy bojlik



Hideg lehűlő vízen a paszta mellett szívesen használok dippeket is


Én inkább eltöltök egy napot azzal, hogy megtaláljam a halak táplálkozási helyeit a horgászat helyet, mint, hogy csak úgy találomra szórjam a bojlit valahova azt gondolva, hogy úgy is megtalálja valami. A lényeg, hogyha megtaláljuk egy adott vízen, hogy hol táplálkoznak a halak, sokkal kevesebb bojlival is eredményesek tudunk lenni azokkal szemben, akik össze-vissza szórják a golyókat abban bízva, hogy a nagy etetés majd odavonzza a pontyokat. Már délután volt, mikor az első botomat bevittem, amit egy szem 30 mm-es monster-liver bojlival csaliztam fel és egy 32 méterről feljövő plató oldalára tettem le 16 méteres mélységbe. Ezután jött a következő két botom, amiket egy szem 28 mm-es Elite bojlival csaliztam és egy nagy törés oldalában raktam le 13 méteres mélységben, majd a 3 botomat pedig egy 9 méteres mélységbe lévő plató oldalába. Én sosem horgászom a platók tetejét, mert tapasztalatom szerint sok ott a kisebb hal is, és nem szeretek sokszor a vízre menni csónakkal a kisebb testű pontyok miatt, ezáltal megzavarni a nagyobb halakat is. A nap gyorsan eltelt, megint rám sötétedett, de most már a botok is vízben voltak, így nyugodtan feküdtem le aludni. A jó bojlinak és a helyválasztásnak köszönhetően már éjfélkor egy füstölős kapásra ébredtem. A hideg ellenére nem öltözködtem fel, mivel minél gyorsabban a hal után akartam eredni, hogy a törés oldalba lévő kagylók el ne vágják a zsinórt. Gyorsan kiugrottam az ágyamból majd megemeltem a botot /nem vágtam be/ és laza zsinórral 5. fokozatba kapcsolva a motort, gyorsan a hal után eredtem. A halat a parttól úgy 300 méter után értem utol és megkezdődhetett a fárasztás a hideg éjszakába. Szerencsére a ponty letört a 32 méteres mélységbe így már nem kellett izgulnom, hogy valami elvágja a zsinóromat. A közdelem 20-25 percig tartott, mire a lámpám fényénél a víz alatt megpillantottam az ellenfelemet. Egy mély és tiszta vízen való fárasztás élményét nem lehet összehasonlítani egy sekély 4-5 mély tavon élő hal fárasztásával. A hal folyamatosan alattunk van, a botot a vízig görbíti, majd 6-7 méter mélyen elkezdi magából kiengedni a levegőt és jönnek fel a légbuborékok és a víz alatt kezd kirajzolódni a teste, amiről még nehéz megállapítani, hogy 10 vagy éppen 20 kilós és sokszor csak a merítés után, mikor oldalra fordul, látjuk meg, hogy mekkora hallal hozott össze a sors. Miután megmerítettem a pontyot és meg akartam emelni, éreztem, hogy 10 kiló felett van, így a csónak mellett kivontattam a partra, hogy lemérjem. Mire kiértem teljesen átfagytam, mivel csak egy pulóver volt rajtam, de az adrenalin még tombolt bennem, így elfogadható volt a hideg levegő is. A mérlegem 15,80 kg-nál állapodott meg, aminek nagyon örültem, hogy elsőre ilyen szép pontyot sikerült fognom. A halat megünnepeltem egy szivarkával és egy pohár vörösborral, majd a botot újra visszavittem az ígéretes platóra és még ráetettem 10 szem monster-liver bojlit.


Reggelente köd lepte el a tavat



A botok a helyükön, kapásra várva



Az első hal mindig nagy megnyugvással tölt el



A víz kristálytiszta volt


Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült, ezért kiültem a székemre és bámultam a holdat, ahogy tükröződik a tiszta vízen. A merengésemből ismét a delkimem hangja riasztott vissza a valóságba. Most a legmesszebb lévő botomon volt kapás, ami a szigettől 420 méterre volt lerakva egy szem 28 mm-es Elite bojlival. Mivel kint ültem és fel is voltam öltözve, gyorsan odarohantam a bothoz, majd ráemeltem és pár másodperc múlva már a vízen is voltam, hogy ismeretlen ellenfelem után eredjek. Jó pár perc eltelt, mire a nagy távolság miatt utolértem a halat, majd ténylegesen elkezdődhetett a fárasztás. Sajnos most nehezebb dolgom volt, mert a meghorgászott plató túloldalán valamibe beakadt a zsinórom és hiába mentem jobbra-balra a csónakkal, nem akart kiszabadulni, pedig a halat éreztem a zsinórom végén. Nem maradt más hátra, mint, hogy meglazítottam teljesen a damilt és az orsó felkapó karját is kinyitottam, majd a radart bekapcsoltam, hogy lássam, milyen mélyen vagyok elakadva. A képernyőre pillantva 24 méteres víz volt alattam, így nem sok mindent tudtam tenni a damilom kiszabadítása érdekében. A botot letettem és az evező segítségével a csónakot próbáltam egy helyben tartani. 10-15 perc el teltével láttam, hogy az orsó dobjáról lassan kezd leperegni a zsinór, ezért az ujjaimmal lefogtam és lassan megemeltem a botomat. A türelem halat terem mondhattam volna, mert a pontyom szerencsére kiszabadította magát és ismét kezdődhetett a fárasztás, ami még 10 percig tartott. Ezúttal egy szép tükörponty tette tiszteletét nálam. Mire kiértem a ponttyal a szigetre már pirkadt, így gyorsan lemértem a halat és a világosban le is tudtam fényképezni. Szenzációs éjszakán voltam túl, de mivel nagyon el fáradtam és nem sokat aludtam úgy döntöttem, hogy a botot csak később viszem vissza és egy kicsit pihenek is.


Egy szép tükörponty is tiszteletét tette nálam



A szája hibátlan volt



A fényképezés után már szabadon is engedtem



A víz alatti világ


Délután volt, mikor felébredtem, ezért gyorsan elfogyasztottam egy késői ebédet, majd a botot is újrahúztam. A nap folyamán már újabb akcióm nem volt, ezért a vacsorám elfogyasztása után ismét lefeküdtem aludni. Másnap délelőtt szakadó esőre ébredtem, aminek nem igazán örültem, mert a hideg idő miatt, ha elázik a ruhám, nem tudom megszárítani, így sajnos a sátram fogságába kerültem. Ritkán csinálok ilyet, de rimánkodtam, hogy ne legyen kapásom, mert a szakadó esőben nem szerettem volna hosszabb időt tölteni a vízen. A halak ezt persze nem hallották meg, mert egy húzós kapással jelezték felém, hogy eső ide vagy oda ők bizony aktívak. Nem volt mit tenni, fölösleges ruha le, eső ruha fel és irány a víz. A csónakom gyors tempójának köszönhetően a szakadó eső a szemembe vert, így nem volt nagy élvezet a hal után erednem. Szerencsére most nem akadtam el semmiben, így viszonylag gyorsan ki tudtam fárasztani a pontyot, majd partra hozni. Szép kövér tőponty volt, ezért az esőben le is fotóztam, majd útjára engedtem.
Mivel eléggé átfagytam úgy döntöttem, hogy bemegyek a sátramba kicsit átmelegedni és, ha csillapodik az eső, akkor húzok csak újat. A halak viszont nem így gondolták, mert épp a cipzárt húztam fel a sátron, mikor a középső botomon is megszólalt a kapásjelzőm és csurom vizesen újraindulhattam a vízre. Ezt a botomat egy 16 méter mély plató oldalába raktam le és 2 nap után ez volt az első kapásom onnan. A fárasztás most is simán ment és röpke fél óra múlva már a parton is voltam szákomban egy szép tükörponttyal. Mivel az eső nem akart csillapodni, ezt a pontyot is gyorsan lefotóztam és útjára engedtem.


Bőrig áztam érte, de megérte



Majd pár percre rá meg érkezett a társa is


A hal után úgy döntöttem, hogy nem szeretnék megfázni és gyógyszer sem volt nálam, a 2 kint lévő botomat már nem viszem vissza, amíg nem csillapodik az eső. Egy szigeten való horgászatnál az egészséget is szem előtt kell tartani, nem csak a ponty fogást. Itt nincs mögöttem egy autó, amelynek motorját beindítva fel tudok melegedni, vagy egy faház fűtéssel, légkondival, mint a maszek tavakon, az ember csak magára van utalva, főleg, ha egyedül horgászik. A túrámból még 3 nap hátra volt, pontyot már fogtam, amivel teljesen elégedett is voltam, így nem akartam már minden áron halat, ami eddig sem volt jellemző rám, ezért átöltöztem a sátramban és főztem egy forró teát, majd a hálózsákom melegébe burkolóztam és elaludtam. Reggel hatalmas széllökésekre ébredtem, amik a sátram oldalát verdesték. Na, tessék, tegnap az eső, ma pedig a nagy szél miatt nem tudok a vízre menni. Mint írtam a tó egy szélcsatornában helyezkedik el és az északi szél pont keresztbe fúj rajta, ezért még ha be is tudom vinni a botomat, a nagy mélységben elhelyezkedő kis kiterjedésű platók miatt pontosan nem tudom letenni a horgot a 14-16 méteres mélységbe, ezért úgy döntöttem, hogy maradok a sátorban és várok, míg csendesedik a szélvihar. Sajnos az ítéletidő 2 napig ki tartott, így csak a tavon töltött utolsó napomon tudtam újra horgászni. Mivel teljesen kipihent voltam, újult erővel vágtam bele a horgászatba ismét. Mind a három botot újra húztam és még sötétedés előtt sikerült 2 szép pontyot fognom.


Az eső után köd lepte el a tavat



A pontyok szerencsére étvágyuknál voltak



Az eső elállt, a nap pedig kezdett előbújni



Dupla szivárvány, ritkán látni ilyet


Egy botot, amin nem volt kapás még bent hagytam, de az összes bóját kivettem, hogy reggel már azokkal se kelljen foglalkoznom. A két kint levő botomat össze is raktam, valamint a sátramban is összepakoltam, hogy minél kevesebbet kelljen pakolnom az induláskor. Korán lefeküdtem aludni és mivel az utolsó bent lévő botomon már nem volt kapás ezért kipihenten ébredtem. Szerencsére gyenge szél volt a vízen, így gyorsan össze tudtam pakolni és a partra is könnyen kijutottam a megterhelt csónakommal.


A szél lassan kezdett feltámadni



És 2 napig ki is tartott...



IB számomra a legjobb választás


Ismét egy nagyon viszontagságos, de élményekkel gazdag igazi extrém horgásztúrát tudhatok magam mögött és ajánlom mindenkinek, hogy keressék a kihívásokat, valamint a nagy és nehéz tavakat, mert igazi felejthetetlen élményeket az ilyen tavakon lehet szerezni.

Üdvözlettel: Bundik Zsolt
Imperial Baits Team
Forrás: Bundik Zsolt