A hegyek bűvöletében

November közepét írunk, ülök a lakásomban és a számítógépemen nézegetem a tavalyi horgász képeimet, mikor megakad a szemem a Bledi tavon, ahol tavaly Decemberben jártam. Elöntenek az emlékek a havas hegycsúcsukról, a kristálytiszta vízről és a gyönyörű tájról. A gondolataimba merülve egyszer csak azon veszem észre magam, hogy kezd felpezsdülni a vérem és egyre nagyobb késztetést érzek, hogy újra meglátogassam ezt a gyönyörű tavat.

Az elhatározást tett követte és November 20-án már ismét a tó partján álltam, hogy megpróbáljak egy két pontyot becserkészni a Bled különleges halai közül. Este 8 órakor érkeztem meg a szállodához, ahol non-stop lehet engedélyt váltani, és pár perc múlva már a kezemben is volt a 3 napos engedélyem. Miután mindennel végeztem, gyalog bejártam a tó egy részét, hogy megnézzem kik horgásznak és hova tudok leülni másnap. Szerencsére csak 2 bojlis volt a tavon, így sok szimpatikus hely közül választhattam és fél óra múlva már a kiszemelt helyen is voltam, majd percekig csak gyönyörködtem a sötétben a tó és az őt körülvevő hegyek sziluettjében. Még éjszaka is lenyűgöző látványt nyújt a tó és a környéke. Az engedélyem csak másnaptól volt érvényes, ezért visszasétáltam az autómhoz a parkolóba és lefeküdtem aludni, mivel a tavon horgászni csak hajnal 04 -23 óra között lehet és éjszaka botokkal még a vízparton sem lehet tartózkodni, sátrazni pedig szigorúan tilos.

Egy két íratlan szabályt leírnék. Mivel éjszaka nem lehet horgászni és kint tartózkodni a vízen, az újonnan érkezők megnézik, hogy hol nem horgásznak és oda ülnek le másnap. Ahol előző este ül valaki, azt a helyet nem foglalják el úgy, hogy előbb kelnek, hogy megelőzzék a másik horgászt. Aki ide akar menni horgászni, ezt tudomásul kell vennie, mert könnyen porul járhat, akár az autóját is megrongálhatják. Visszatérve a horgásztúrámra, reggel 6 órakor szemerkélő esőre ébredtem, aminek nem igazán örültem, mert a vízparton csak minimális horgászcucc lehet nálunk és a felszerelést kézbe kell lehordani a tóhoz, ami esőben nem nagy élmény. Nem volt mit tenni, ha horgászni akartam, eső ide, vagy oda, a pakolást megkezdtem és egy óra múlva már a botjaim is a vízben voltak. Mivel már többször horgásztam a tavon eredményesen, ezért nem kellett azon törnöm a fejem, milyen ízesítésű és mennyiségű golyót hozzak magammal. A tó vize nagyon mély és meredeken törik lefele ezért itt télen-nyáron nagyobb mennyiséggel kell etetni, ami nálam 5-6 kg bojlit jelent a 3 napra botonként. Vannak, akik ennek a mennyiségnek a 3-4 szeresét is beetetik. A tavon csónakot, etetőhajót nem lehet használni, csak a partról dobva lehet bejuttatni a hajszál előkén felkínált bojlit és az etetni szánt csalikat. Én is így tettem és miután bedobtam a botokat, dobócsővel ráetettem kezdésnek 2-2 kiló IB Monster-Liver és Elite bojlit, aminek a negyedét vízbe érkezés után meg is ette a tóban lakó több száz vízimadár. Sajnos késő ősszel már kevesebb a természetes táplálékuk, ezért ha csobbanást hallanak a vízen, azonnal odaúsznak és a lefele süllyedő bojlit belakmározzák. Miután mindennel végeztem behúzódtam az ernyőm alá, mert az eső nagyon felerősödött és teljesen eláztam.

A nap nagyon lassan telt el, mert kapásom nem volt és az időjárás is egyre rosszabb lett. Egész nap a székemben ültem a vizes esőruhámban és abban bíztam, hátha lesz valami akcióban részem, de este 23 óráig nem történt semmi, ezért összepakoltam és felmentem a kocsiba aludni. Másnap ugyan úgy folytatódott minden, az eső szakadt, a halak nem ettek, én pedig vizesen ücsörögtem a székemben, még nem este 9 körül az eső hirtelen elállt, amitől egyből jobb kedvem lett. Gyorsan felmentem az autómhoz, hogy lecseréljem a vizes ruhát és egy kicsit felmelegedjek, majd újult erővel vágtam neki a pecának. A botokat kitekertem, majd újradobtam és gyorsan ráetettem 1-1 kiló bojlit, ezután egy kicsit sétáltam, hogy az el zsibbadt lábaimat megmozgassam. Szerencsére az idő is kellemes volt, +3 fok, így már kényelmesen üldögéltem a székemben és gyönyörködtem a felettem lévő kivilágított várban, amit egy kiálló sziklapárkányra építettek. A merengésemből egy füstölős kapás riasztott vissza a valóságba. A bal oldali botomon a jelző szinte felrobbant és az orsómról iszonyatos tempóban fogyott lefele a zsinór. Először azt hittem, hogy egy hattyú, mivel a közelembe ólálkodtak és tudom milyen, ha beleakad egy a zsinórba, szinte megállíthatatlan. Szerencsére nem így volt, mert mikor bekapcsoltam a fejlámpámat láttam, hogy üres előttem a víz, ezért gyorsan odarohantam a bothoz és ráemeltem. Az ellenfelem valószínűleg észre sem vette, hogy valaki visszafele akarja húzni, mert folyamatosan ment tovább előre és hiába fogtam a dobot, nem tudtam még vagy egy percig megállítani. Már kezdtem attól félni, hogy a kajak-kenusoknak kifeszített kötelekig eljut, amit a tó közepén helyeztek el és beleakad. Szerencsére még időben vissza tudtam fordítani és végre kezdődhetett a fárasztás, ami fél óráig el is tartott mire a merítőmben pihent egy gyönyörű tükörponty. Nagyon boldog voltam, hogy második éjszaka sikerült fognom egy szép halat, aminek a súlya 17,80 kg volt.

Gyorsan lefényképeztem, majd útjára engedtem, és mivel még 40 perc volt záróráig, a botot is visszadobtam és rá is etettem. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, a tavon szélcsend van, az eső nem esik és sikerült fognom egy szép pontyot. Az idő gyorsan eltelt, és épp indultam 23 óra előtt 5 perccel, hogy kitekerjem a botjaimat még záróra előtt, amit nagyon szigorúan vesznek, és nagy büntetés jár érte, ha valakit rajtakapnak, ha tovább horgászik. Épp, hogy megfogtam a botot, mikor szinte a kezemben elindult az orsómról a zsinór. Na bumm, mindjárt 23 óra és ekkor van kapásom, ráadásul még a másik szerelésem is bent volt, ezért a botomat vissza tettem a leszúróra majd kinyitottam a féket, és a másik botomat gyorsan kitekertem, hogyha jön a halőr lássa, hogy már pakoltam össze csak halat fárasztok. Ez a hal a fárasztás közben nagyon komótosan úszott és végig a mély vízben maradt, ezáltal nagyon nehéz volt visszalopnom a zsinóromat. A percek csak teltek, nem akart közelebb kerülni hozzám, míg egyszer csak a zsinórom hirtelen meglazult, azt hittem, hogy elszakadt. Szerencsére nem így lett csak a ponty irányt váltott és elkezdett a part felé úszni. Jó sokat kellett tekernem az orsón, mire újra fel tudtam vele venni a kontaktust. Az események most már felpörögtek, mert egy két perc múlva a lábam alatt lévő 6 méteres vízben megláttam a halat. Azt hittem most már könnyű dolgom lesz, mivel itt volt előttem, de egyszerűen nem hagyta magát, hogy felhúzzam a mélységből. Még vagy 10 perc huzavona után végül az enyém lett. Az órámra pillantottam és láttam, hogy több, mint 40 percig fárasztottam. A kiemelésnél már éreztem, hogy több mint 20 feletti lesz és a mérlegem 22,70 kg-nál állapodott meg. Az örömöm sajnos hamar alábbhagyott mivel már rég zárórán túl vagyok, a cuccaim szanaszét és nincs senki, aki segítene gyorsan lefotózni a halat, ezért a kamerámat fel raktam egy vödörre és amilyen gyorsan tudtam, csináltam pár képet a gyönyörű Bledi tükrösről, majd hamar összepakoltam és elhagytam a partot. Sajnos a kocsiban visszanéztem a felvételt és akkor láttam, hogy sötét lett, ami nagyon bosszantott, mert szép, és nagy hal volt. Néha az szóló horgászatnak is vannak hátrányai.

Utolsó nap kipihenten ébredtem és mikor elhúztam az autó ajtaját, gyönyörű látvány tárult elém. A tó körül teljesen eltűntek a felhők, szikrázó napsütés volt, a hegyek csúcsai pedig havasak voltak. Lélegzetelállító látvány volt 2 nap esős idő után látni a tavat teljes pompájában, ezért nagyon jókedvvel vágtam neki az utolsó Bleden töltött napomnak.

A reggelim elfogyasztása után reggel 8 órakor már a vízparton is voltam és megkezdtem a horgászást. Mivel a Monster-Liverrel és az Elittel is fogtam halat, ezeken nem változtattam, csak az etetés mennyiségén, ami azt jelentette, hogy botonként 3-3 kiló bojlit dobócsöveztem be a horog köré, majd élveztem a szép időt. Egy órája voltak bent a csalik, mikor egy füstölős kapás tudatta velem, hogy a pontyok megérkeztek az etetésre. Gyorsan bevágtam és kezdődhetett a harc, végre nappal láttam is, hogy merre úszik a hal és jobban tudtam kontrollálni is. A jó időnek köszönhetően a turisták is előmerészkedtek és a fárasztás közben egyre többen vettek körül. Nem igazán szeretem a bámészkodókat, de most nem zavartak annyira, mint máskor, és titkon reméltem, ha szép halat fogok, még segíthetnek is a fotózásban. Így is lett, mert 20 perc fárasztás után hatalmas üdvrivalgás közepette egy gyönyörű kövér tükörpontyot szákoltam meg. A mérleg ezúttal 20,30 kg-nál állt meg és a turisták egymást taposva fotózták. Nem tudom miért, de állandóan mögém álltak fényképezés közben ezért meg kellett kérnem őket, hogy hagy csináljak pár képet, amin egyedül vagyok a hallal. Az élmény megvolt, a pontyot visszaengedtem és önelégültem ültem vissza a székembe, hogy egy jó szivarral megünnepeljem a fogást.

A szép napsütéses időben az órák gyorsan teltek, már több kapásom nem volt, így nem maradt más hátra 22 órakor összepakoltam és elindultam vissza Magyarországra. A 3 napos túrám alatt a tó mindent megadott, amire vágytam és élményekben gazdagon térhettem haza erről a november végi kalandomról.