0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Menü Kategóriák
kedvencek bejelentkezés
0
icon
icon
2024-as akcióink Kuponok
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

Bundik Zsolt - Lac Foret D' Orient

A mostani írásomban azoknak szeretnék némi tanácsot adni, akik elég elhívatottnak érzik magukat, hogy meglátogassanak egy több ezer hektáros tavat és egy igazi extrém horgászatban legyen részük. Mielőtt belekezdenék a cikkembe, szeretném megjegyezni, hogy a nagy tavakon való horgászatra nem elég csak úgy felkészülni, mintha csak egy pár száz hektáros tóra mennénk horgászni. Ezekre a vizekre mentálisan és fizikailag is nagyon fel kell készülni. A körülmények zordak, szinte mindig fúj a szél, rengeteget esik az eső, a part kietlen és sár van mindenhol, nem beszélve a rengeteg hínárról és fákról, amik a víz alatt rejtőznek, és mivel nálunk a Balaton kivételével nincsen nagy tó, ezért külföldre kell utazni, ami 12-20 órás vezetéssel jár. A legtöbb nagy tavon csak csónakkal lehet megközelíteni a helyeket, ami rengeteg pakolással jár, majd a hullámokkal vagy éppen a szakadó esővel dacolva kijutni a horgászhelyre és a pakolást ismét kezdhetjük elölről. Ezek a körülmények már az első nap nagyon megviselik az embert és még el sem kezdett horgászni, nem is csoda, hogy a legtöbb horgásznak elmegy a kedve az ilyen vizek meglátogatásától. Van azonban egy kis csoport a pontyhorgászok táborában, akik az ilyen vizeket, kihívásokat és kalandokat keresik maguknak, ezek a „Speciment hunterek” ahova én is sorolom magamat. A cél minél nagyobb és nehezebb vizek meghorgászása, és egy hőn áhított ponty elejtése, ami igazi trófea. Sajnos legtöbben a könnyebb utat választják, elmennek 10-50 hektáros magántavakra horgászni ahol a víz rogyásig van nagy halakkal és azokkal a pontyokkal kérkednek, amit előttük is egy csomó ember megfogott már. Sajnos ezeken a tavakon nem lehet átérezni, hogy miről szól a pontyhorgászat igazán, és ezek az emberek sosem tudják meg, hogy milyen érzés egy vadon élő akár kisebb pontyot is kifogni, ezáltal nem is becsülik úgy meg a halakat, ahogy kellene. A kicsit hosszúra nyúlt bevezetőm után visszatérek a horgásztúrámra. A cikkem nem 20-30 kg-os pontyokról fog szólni, úgyhogy aki erre vágyik ne is olvassa tovább.


Felkészülés a túrára


Hozzávalók a bojlihoz


Teljesen kiszáradt, bevetésre kész


Mikor a táblát meg láttam, kalapálni kezdett a szívem


Lac De La Foret D' Orient, Európa legnehezebben meghorgászható tava, ahova évek óta szerettem volna eljutni. Szerencsére idén szeptember végén ez az álmom is teljesült. A tó területe teljes feltöltésnél 2400 hektár, a meder nagyon akadós és a víz közel 50 százalékát hínármező borítja a víz alatt, ami 6-7 méter magasra is megnő. A tavon minden évben április 1-től Október 31-ig lehet horgászni. Sajnos tavasztól augusztusig teljesen fel van töltve, ezért partról szinte lehetetlen horgászni, mivel a víz kint van a fák között az erdőbe, ezért csak csónakból lehet megoldani a horgásztúrát. Marad tehát a szeptember és az október, mivel a vízleeresztésnek köszönhetően ilyenkor lehet megközelíteni a parti helyeket. A tóhoz csak 2 helyen lehet lejutni autóval, majd csónakba pakolva a horgászfelszerelést, lehet megközelíteni a jónak vélt helyeket. A halállomány nagyon gyér, már évek óta nem telepítik.
Erre a túrámra Sápi Zoltán barátom kísért el, akivel tavaly ismerkedtem meg egy bányatavon, ahol hamar összebarátkoztunk és már akkor jelezte, hogy szeretné magát kipróbálni egy nagy vízen és szívesen eljönne velem horgászni. Mivel láttam, hogy tud önállóan horgászni és nem ijed meg a kihívásoktól, semmi akadályát nem láttam, hogy eljöjjön velem. A horgásztúrára szeptember végén kerítettem sort, amit 9 napra terveztem, de sajnos csak 5 napot tudtunk horgászni. Székesfehérvárról indulva az 1400 km-es utat 17 óra alatt sikerült letudni, köszönhetően a rengeteg útjavításnak Németországban. Éjfél után érkeztünk meg az Orienthez hulla fáradtan, de mikor kiszálltunk az autóból és a teli hold fényénél megpillantottuk a víz sziluettjét, az álmosság egyből kiment a szemünkből, és izgatottság, valamint boldogság vette át a helyét. Lenyűgöző látvány volt, ahogy a hold megvilágította a hatalmas vizet. Percekig csak álltam és bámultam a tavat, ami a szívemet borzongással töltötte el és a testem is beleremegett. Már a kikötő lejárója is monumentális volt, a szélessége egy 4-5 sávos sztrádának felelt meg. A látványból visszatérve a valóságba úgy döntöttünk, hogy reggelig alszunk a kocsi mellett és utána megyünk engedélyt váltani az Orienttől 17 km-re lévő településre. Reggel hatalmas párára és autók zajára ébredtünk, amiről gyorsan kiderült, hogy 20-30 pergető horgász, akik utánfutóval hozták a csónakjukat és úgy álltak le a kikötőbe a vízig. Mire összepakoltam a hálózsákot és az ágyat, a napsugarak lassan áthatoltak a párafelhőn és végül teljes csodájában megpillantottam a kikötő kövezését és a hatalmas kék vizet. Mondanom sem kell, ismét percekig csak a tavat bámultam és szóhoz sem jutottam a gyönyörűségtől, majd Zoli barátom hangjára figyeltem fel, aki azt mondta, hogy látott képeket a tóról, de hogy valójában ekkora, azt nem gondolta volna. Meg is kérdezte tőlem, hogy fogunk itt horgászni, és hogy jutunk be csónakkal, mivel a legközelebbi földnyelv is 1-2 km-re volt tőlünk. Gondolom gyorsan el is gondolkozott azon, hogy mit keres ő itt. Gyorsan megnyugtattam, mivel szerencsére nincs nagy szél és az eső sem esik, valahogy be fogunk jutni a kiszemelt helyre. Ezután sietve megreggeliztünk és elmentünk engedélyt váltani, ami nekem 50 euróba került 2 hétre, mivel van Francia állami jegyem, majd vissza a kikötőbe és kezdődhetett a pakolás a csónakokba.


A kikötő lejárója hatalmas


Kezdődhet a pakolás


Irány a kiszemelt hely csónakkal


majd később combcsizmába


végre megérkeztünk


és kezdődhetett a tábor állítás


a sátrakat egy benyúló spicc közepére helyeztük el


Miközben a cuccainkat hordtuk az autóból a csónakhoz, egy angol csapat épp kikötött mellettünk, akik most fejezték be a túrájukat. Szóba elegyedtem velük és elmondták, hogy 3 hetet voltak a tavon, halat sajnos nem fogtak és a tavon lévő többi horgász sem fogott semmit. Nagyon meg sem lepődtem a dolgon, mert tudtam, hogy itt ritka a fogás. Azt is elmondták még, hogy rajtunk kívül 1 Holland srác, valamint 2 Angol és 2 osztrák srác horgászik még a tavon, vagyis összesen 7 horgász osztozik a 2400 hektáron, ami mutatja a tó nehézségi szintjét. Gondoljunk csak bele, az egész évből két hónap az, amikor nagy esély van a halfogásra és a partokat is meg lehet közelíteni és mégis pár őrült horgászik csak. A srácok végeztek a ki-, mi pedig a bepakolással, így elbúcsúztunk egymástól. A rogyásig megrakott csónakjainkkal elindultunk egy földnyelv irányába, ami kilátszott a vízből és imádkoztunk, hogy egy akkumulátor kitartson odáig. Nehéz egy ekkora vízen az arányokat és távolságokat megbecsülni, és mi is szembesültünk vele, hogy fél óra csónakázás után, még mindig elég messze van a hely, amit kinéztünk magunknak és a mérete is 3-szor akkora, mint a kikötőből láttunk. Nagy nehézségek és egy akkumulátor árán megérkeztünk a benyúló földnyelv feléig, amiről partot érve kiderült, hogy vagy 1 km hosszú. A rossz hír számunkra, hogy a kikötő felőli oldalán nem lehet horgászni, ezért a csónakokból mindent kipakoltunk a partra és kézzel vittük át őket a félsziget túl oldalára, mivel ha meg kellett volna kerülni, még egy akksi odalett volna. A tábor állítás nagyon lassan ment, mert combcsizmába kellett a cuccokat a csónakból a partra juttatni a hínármezőn és a sártengeren át. Már ránk sötétedett, mire mindennel végeztünk, így megvacsoráztunk és hullafáradtan lefeküdtünk aludni. Reggel napsütésre, de szeles időre ébredtünk, ami megnehezítette a vízen való közlekedést, radarozást és bójázást, ráadásul a víz leeresztésnek köszönhetően a tó úgy viselkedett, mintha egy folyó lenne, mert hatalmas áramlás volt a vízen, így csak a legmagasabb fokozatba kapcsolva a motort tudtunk haladni a tavon. A feketeleves csak azután jött, mert a parttól 450 méter távolságig a vízben egybefüggő hínármező volt, így a legrövidebb botom is 460 méterre volt a parttól. Nagy nehézségek árán végül sikerült lerakni 4 bóját 460 és 550 méter között, majd azután nekiállhattam a túrára hozott bojlik, magok feltuningolásának. A túrára hoztam magammal 20-20 kg Monster-Liver, illetve Elite bojlit 24-28 mm-es méretben, valamint 10 kg-ot a nyáron debütált crayfish bojliból, ezenkívül volt még nálam 10 kg IB Amino pellet 25 mm-es méretben, valamint 30 tigrismogyoró. Mivel a tó fehérhal állománya is igen gyér, dévérkeszeg és compó található benne, de ezek a halak is 4 kg-tól indulnak, így Magyarországgal ellentétbe, ahol nem szoktam dippet és más csalogató anyagokat használni egész héten, itt mindent bevetettem, ami volt nálam. A tigrismogyoróra öntöttem NHDCt (édesítő) valamint banán powder powert, és banán dippet is, az etetni szánt bojlikat pedig INL folyadékkal INP porral, májporral és GLM porral kezeltem. Mivel a tóban rengeteg a kagyló, rák, csiga, szúnyoglárva, ezért a benne élő kevés halakat mindenhol terülj, terülj asztalka várja, így nehéz őket odacsalni az etetésre. Mire mindennel végeztem, ismét késő délután lett, így próbáltam gyorsan bejuttatni a botokat sötétedés előtt, ami nagy nehezen sikerült is és 3-4 napig nem is akartam bántani őket. A 4 bóját, a nálam levő csali mennyiség felével megetettem, aminek több oka is volt, mivel kevés a ponty a tóban és rengeteg a táplálékuk. Ha véletlenül odatéved egy-két hal az etetésre, szerettem volna egy-két órát ott tartani őket, így esélyt adva magamnak, hogy egy ponty felveszi a horgot is, valamint az időjárási viszonyokat figyelembe véve lehet, hogy napokig nem tudok a vízre menni. Röpke 2 nap leforgása alatt sikerült elérni, hogy a botok is a vízbe vannak, így most már nyugodtan lefeküdhettem aludni.


másnap jöhetett a csalik összeállítása


idén került forgalomba a Crayfish bojli


a túrára hoztam belőle is


kilátás a sátramból


második nap, még tele energiával


a csalik készen a bevetésre


na gyerünk


pakolás a csónakba


először a hínármezőn kellett átvágnom magam


majd indulhatott a helykeresés, a hullámokkal dacolva


egyik bójámnál a Crayfishnek szavaztam bizalmat


nem volt egyszerű bejutni


a bojli mellett tigrismogyorót is szórtam


elsőre nagy mennyiséget etettem


egy bot kész, jöhet a többi


Reggel nagy szélre ébredtem és érdekes látványt nyújtott, hogy Kájt szörfösök hada lepte el azt a kis 2-300 hektáros öblöt, ahol horgásztunk. A vízben lévő hínármező miatt a botjainkat magasra kellett emelni, így esélyes volt, hogy előbb, vagy utóbb egy szörfös bele fog menni, ami Zoli barátomnál meg is történt, nem is egy botját, hanem kettőt vitt el még bele nem gabalyodott a zsinórokba és el nem esett. Nagyon nem örült neki, mivel a hínár miatt a botokat nem lehet kitekerni, csak, ha csónakkal rámegyünk, és a bójánál kicseréljük a szerelést, ami sajnos ebben a nagy szélben kivitelezhetetlen. Sajnos az a két bot egyelőre kiesett a játékból és nem maradt más hátra, mint várni, hogy csillapodjon a szél. Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen tavon mennyi mindennek kell összejönnie, hogy kifogjunk egy halat. Sok a táplálék, kevés a hal, a bojlik, magok, pelletek másodrendű táplálékai a pontyoknak, és még, ha van is egy kapásunk, a széllel, sárral, áramlatokkal valamint a hínár és akadókkal tarkított vízen rámenni csónakkal a halra és kifárasztani sikeresen a 7-9 méteres vízben, na, ehhez rengeteg dolognak kell összejönnie. Így már remélem érthető, hogy egy nagy tavon fogott akár csak egy kisebb ponty is mennyire más érzés, mint egy maszek tavon fogott 20-30 kg-os társaik kifogása. A napok teltek, a víz folyamatosan apadt és balra tőlem a félszigetből egyre több terület került szárazra a hínármezőkkel együtt, aminek nagyon nem örültem, mert egyre nehezebb volt csónakkal kijutni a vízre. Sajnos a szél is folyamatosan fújt, vízre menni egyszerűen lehetetlen volt, ezért nem maradt más hátra, a sátor oltalmába visszahúzódva vártuk hátha egyszer csillapodik. A harmadik napon végre történt valami, persze nem kapás, az Olasz Riccardo Battisti és Daniele Colapicchioni látogatott meg minket, ők a Dynamite Baits teszthorgászai, akik a World Carp Classicról tartottak haza fele és közben útba ejtették a tavat. Miután köszöntöttük egymást, Riccardó csak annyit mondott a tóról, hogy Crazy (Őrült)! Hát igen, ez a víz az. Beszélgettünk egy kicsit, majd csináltunk egy két selfit és elköszöntünk egymástól.


a Rebelcell litium akkumulátornak sokat köszönhetek


mindössze 4,5 kg és az ereje egy 105 amperes normál akksinak felel meg


tábor a senki szigetén


ilyen hínármező volt a víz alatt 450 méterig


ezen kellett áthámozni magamat


hínár és szembe szél, nem jó párosítás


nem örültem a kájt szörfösök jelenlétének


a semmi közepén


táborunk egy másik spiccről


ilyen fák találhatók a víz alatt is


a fákra rászáradt a hínár


horgászhelyünk a magasból


majd közelebbről


és szemből


a víz folyamatosan ment lefele


és a félsziget egyre hosszabb és szélesebb lett


3. nap olasz barátok meglátogattak minket


A 4. nap délutánján kicsit csillapodott a szél, ezért úgy döntöttem, hogy a 2 rövidebbik botomat, - ami 460 és 520 méterre volt be húzva -, lefrissítem, a másik 2 botot pedig, majd másnap. A bojli mind a 2 botom rajta volt, így visszaraktam a vízbe és csak ráetettem 10 kg bojlit és 5 kg tigrismogyorót. Miután végeztem a 2 bottal, úgy döntöttem, hogy hosszabb távra lerakott botokat nem bántom, csak csónakkal ráetetek, mivel az előző 2 boton érintetlen volt a bojli, nem láttam értelmét, hogy megpiszkáljam a szerelésemet. Miután végeztem az etetéssel és kiértem a partra, ismét látogatónk érkezett, ő nem volt más, mint Samir Senhadji híres francia horgász, aki az Orient jó ismerője. A kikötőbe érdeklődött, hogy kik vannak a tavon és mikor meg hallotta, hogy itt vagyunk úgy döntött, hogy mielőtt elfoglalja a horgászhelyét egy szigeten, útba ejt minket. Vele is megvitattuk a tavat, ő is el mondta, hogy nagyon nehéz víz, és a tó még az igazi arcát meg se mutatta. Elmondta, hogy van olyan időszak, amikor 1 hétig esik az eső és viharos szél van, vagyis a sátorból sem tud kijönni. Hát igen ez a Lac De Foret D' Orient, nem hiába tartja mindenki Európa legnehezebben meghorgászható tavának. Samir egyébként 5 hétre jött horgászni a tóra, ehhez azért egy kicsit őrültnek kell lenni (persze csak jó értelemben). Lassan mennie kellett, mert még egy órás út volt neki hátra a szigetig, ahol horgászni szeretett volna. Mielőtt elindult, közölte velünk, hogy ő úgy tudja, ahol mi horgászunk ott sajnos éjszaka tilos, ezért figyeljünk, mert ha jönnek a rendőrök csónakkal nagy lesz a büntetés. Nem igazán örültem a hírnek, mert már 4 nap eltelt a túrából, a csali mennyiség 70 százalékát beetettem az akkumulátorok pedig fogyóban voltak, egy másik helyre átköltözni pedig újra másfél nap veszteség a horgászat rovására. Úgy döntöttem, hogy nem költözünk, ha jön valaki, majd eljátsszuk a hülyét, hátha megússzuk. Ezen az éjszakán már nagyon feszélyezve éreztem magam és aludni is alig tudtam.


leeresztve is hatalmas volt a tó


bármerre is néztem


sok tavon jártam már, de ennyi hínárt még nem láttam


a tó alját 7 méterig ez a hínár borítja


a tóban iszonyatos mennyiségű rák él, a part tele volt velük


hínár sivatag


mind a 4 boton más csali variáció volt


de sajnos kapásig nem jutottam el


Sajnos Samirnak igaza lett, mert másnak délután 2 órakor egy halőr látogatott meg minket, aki egyből közölte, hogy rossz helyen vagyunk, ráadásul csak Franciául beszélt, ezért nehéz volt neki elmagyarázni, hogy nem jól értelmeztük a tó térképét. Szerencsére rendes volt velünk, ami a Francia halőrökre nem jellemző és közölte, hogy nem büntet meg, de össze kell csomagolnunk és el kell hagyni a helyet. Megköszöntem a kedvességét, majd távozott, mi pedig azon gondolkodtunk, hogy mi legyen. Zoli mondta, hogy ő már nem akar sehova költözni, mivel jól meg is volt fázva, de, ha akarok, menjek tovább, ő pedig kiköltözik az autóhoz a kikötőbe és ott lesz pár napot, ezt persze én sem akartam, ezért úgy döntöttünk, hogy a túrát itt befejezzük és hazajövünk. Este 10 órára végeztünk is a kipakolással, a sáros cuccainkat behánytuk az autóba és az utánfutóba, majd hulla fáradtan elindultunk haza.


nem búslakodtam, egy élmény volt itt lenni


Utóirat: A horgásztúra egyetlen percét sem bántam meg, a sok viszontagság ellenére sem. Ez az én utam, én ezt választottam, szeretek megküzdeni egy-egy halért, mert az ilyen jellegű tavakból fogott pontyok az igazi kincsek számomra. Vannak, akik a könnyebb utat választják a ponty horgászatban, én viszont a nehezen járható akadályokkal teli utamat járom, és hogy miért? Mert ez az én adrenalin bombám, ettől pezsdül fel a vérem, és a sok nehézség ellenére, amíg az erőmből telik, ezt az utat fogom járni. Nem érdekelnek a kilók, nem azokat habzsolom. Egy érdekel, hogy minél nehezebb vízből egy-egy pontyot a matracra tudjak fektetni. Magyarországon azt mondják, ez hülye, beleöl egy csomó pénzt a túrába és nem fog semmit, külföldön pedig azt mondják ez egy őrült, mert bevállalta ezt a tavat is.
A vélemények nem érdekelnek, a magam útját járom, mert ez az én világom, a kis tavakból fogott nagy pontyokat pedig meghagyom a sztár horgászoknak.


Bundik Zsolt - Imperial Baits Team
Forrás: Bundik Zsolt
   0   0 Ft Megrendelem
A kosár tartalma:
Kosár
Vásárlás folytatása Tovább a pénztárhoz
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy cookie-kat használjunk, amiket jobb szolgáltatás nyújtás érdekében használunk fel. További információk