Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

BUNDIK ZSOLT - Nem az, de jobb! Mégse a Cassienen…

Március végén tervbe vettem, hogy újra ellátogatok a Cassienra, Dél-Franciaországba, mivel három éve nem jártam ott, és már nagyon hiányzott a víz és a varázslatos környezete. Az indulás előtti napon fel is hívtam pár külföldi ismerősöm et, hogy érdeklődjek, mi a helyzet mostanában arra felé, de nem kaptam túl jó híreket: az éjszakai horgászatot 2013-ban egész évre betiltották, és a parton sem lehet tartózkodni éjjel… A tilalomról már én is értesültem korábban, de gondoltam, mivel egy petíció is be lett nyújtva a visszavonásról, hátha az idei évre változott valami. Ám sajnos minden maradt a régiben, ezért más vizet kellett választanom. Sok nagy tó járt a fejemben, de mivel a Cassienra készültem, nem gyúrtam olyan mennyiségű bojlit, amivel érdemes lett volna nekivágni ezeknek, így eléggé behatárolódott a szóba jöhető lehetőségek száma… Ezért aztán úgy döntöttem, hogy megpakolom az autót horgászfelszereléssel és elindulok Ausztriába, ahol épp egy horgász-expo vette kezdetét, és majd ott érdeklődöm, hogy hátha valaki tud ajánlani egy jó vizet. Az elhatározást tett követte, és már robogtam is a kiállításra, ahol – nem mellékesen – képviseltette magát az Imperial Baits, így találkozhattam Max Nollerttel, a cég tulajdonosával is. Több jó tavat is mondtak nekem, de sajnos az oda- és a vissza út el vett volna kettőt a hét napos túrából, és öt napra nem lett volna értelme meglátogatni ezeket. Nem maradt más hátra, mint elköszöntem, majd felhívtam egy osztrák barátomat, Bernardot, hogy nem tudnánk-e találkozni, hátha van valami ötlete, melyik tavon lenne érdemes próbálkozni idekint így kora tavasszal. Szerencsém volt, mert a kiállítástól mindössze húsz kilométerre horgászott egy bányatavon, ahova azonnal meg is invitált – én pedig már ültem is az autóba…






Helyben maradva

Bernarddal is átbeszélve a lehetőségeket, egy szlovéniai tó mellett döntöttem, de mivel már késődélutánra járt az idő, nem volt értelme továbbindulni, ezért úgy határoztam, hogy barátom szívélyes invitálásának engedve, három napot maradok a társaságában. Gyorsan felvertem a sátrat, és már kezdődhetett is a peca. A tavon etetni nem lehet, csak PVA-hálóba rakott kevés bojli vagy pellet engedélyezett. A hely kereséssel nagyon megizzadtam, mert rengeteg a törés, és nehéz megtalálni azokat, ahol a halak ténylegesen táplálkoznak. Nem kevés ideig voltam kint a vízen, míg ráleltem három szimpatikus célpontra, amiket bójával meg is jelöltem. Két botra Monster Liver, a harmadikra pedig Elite bojli került, kora tavasz lévén 18 mm-es méretben, és mellé hálóban még pár szem. Két napig sajnos nem történt említésre méltó esemény, viszont a harmadik napon sikerült fogni egy 14,60 kg-os és egy 18,70 kg-os pontyot – ez utóbbi a sorba helyezkedett pikkelyeinek köszönhetően (is) gyönyörűen pompázott napsütésben.



Hegyek között

Boldog voltam a fogások miatt, de ideje volt tovább indulni Szlovénia felé. Három órán belül oda is értem a vízhez: a hegyekben terült el, nagyon szép környezetben, és mivel sokfelé kanyargott, úgy nézett ki, mintha egy folyó lenne – még egy régi oldalkerekes gőzhajó is közlekedett rajta, ami ha lehet egyáltalán fokozni, még tovább csinosította látképen. Szerencsére az általam kiszemelt szakaszon egy horgászt sem láttam, így gyorsan megváltottam az engedélyt; irány a part! Egy nagy öböl külső ívén vertem tanyát, így tudtam befelé az öbölbe és a nyílt víz felé is horgászni. A tavon csak két botot enged a szabályzat, illetve csak dobva lehet bejuttatni a bojlit, viszont a fárasztáshoz és költözködéshez igénybe lehet venni a csónakot. Ez megint nem lesz egy egyszerű horgászat… – gondoltam, de az évek alatt hozzászoktam már, hogy Magyarországon kívül ritkák az olyan állami tavak, ahol mindent lehet használni. A taktikámat tehát ahhoz kellet alakítanom, hogy olyan, számomra jónak vélt helyeket találjak, amit meg is tudok dobni. A feladatot még az is nehezítette, hogy a botjaim 2,5 librásak és nem dobásra lettek készítve, hanem behúzásra. Szerencsére a törések aljai – ahol 6 méteres volt a víz – a parttól 60-80 méterre terültek el csupán, így nem okozott gondot a csali bejuttatása.







Felkészülve

Egy bóját raktam le az öböl kijáratához (5 méteres mélységbe) és egyet a nyílt vízre, egy 7 méteres gödör szélére, ahol hatos víz volt, majd a bójákat megetettem fél-fél kiló IB Elite és IB Monster’s Paradise bojlival. Mindkét botra 22 mm-es került, de az egyik et IB Carptrack inL-ből és Powderből készített pasztával vontam be, a másikat pedig dipbe mártottam. Nem mindig szoktam használni ezeket a kiegészítőket, de tekintettel a tavaszra és az idegen vízre, kíváncsi volt am, hogy a halak miképp reagálnak rá. Mondanom sem kell, a gondos helyválasztás és a jó csalik hamar meghozták a várva várt eredményt.





Jönnek!

A pontyok gyorsan rátaláltak az etetésemre, és ezt tudatták is velem, mert folyamatosak lettek a kapások, amire ilyen hamar nem is számítottam. A halak mérete 14–16 kg között mozgott, és nagyon élvezetes volt a fárasztásuk a mély vízben. Az első nap gyorsan eltelt, s mivel sok pontyot fogtam, bizakodva tekintettem a következő négyre, ami a túrából még hátra volt. Másnap viszont nagyon fáradtan ébredtem, de egyben boldogan is a jó kezdés miatt.








A hét következő szakában

Annyit változtattam a taktikán, hogy a pasztát és a dipet elhagytam, a horogra már csak egy szem 26–28 mm-es bojli került, és etetés gyanánt is nagyobb szemeket szórtam be kicsit kiterjedtebb területen, azon okból, hogy próbáljak szelektálni a pontyok közül. Az ötletem bevált: kevesebb kapásom volt ugyan, de egyre nagyobb pontyokat fogtam; míg végül a túra harmadik napján sikerült egy 19,97 kg-os tőpontyot megcsípnem – egy 26 mm-es Monster’s Paradise bojlira csábult el. Sajnos a halakat nem lehet letárolni a sérülések elkerülése végett – amivel egyet kell hogy értsek –, így a sötétben gyorsan lefényképeztem, és már mehetett is útjára… Ezután egy pohár száraz vörösbor és egy szivar kíséretében megünnepeltem a fogást, majd lefeküdtem aludni. A negyedik napon – mivel a halak nem voltak aktívak – ismét a paszta és a dip segítségét vettem igénybe; ennek köszönhetően sikerült is egy-két pontyot fognom 8-tól 14 kg-ig.




Csatában

Az esti csalizásnál dilemmába estem, hogy mit is csináljak, hogy ki tudjam zárni éjszaka a kisebb halakat. Ezért úgy döntöttem, hogy a szerelékeimre egy szem 28 mm-es bojlit rak ok fel natúrban, és nem etetek rá, csak bedobom őket a bójáktól pár méterre. A taktikám bevált, mert éjfél körül a mederbe néző – az IB Elite-es – botom orsójáról valami iszonyatos erő húzta lefelé a zsinórt! Kiugrottam a hálózsákom melegéből, és futott am az állványhoz, majd bevágtam – kezdődhetett a fárasztás! Az ismeretlen egyszerűen nem akart megállni, így csónakba pattantam, és sebesen utánaeredtem, mert a tóban rengeteg fa, gyökér és kagyló található, vagyis olyan dolgok, amik pillanatok alatt elvághatják a zsinórt. Közben nagyon messzire eltávolodtam a táborhelyemtől, de ez egyáltalán nem érdekelt, inkább a hallal foglalkoztam. Közel fél órája tartott a harc, mikor buborékok szálltak fel lassan a felszín felé, ami azt jelezte, hogy a ponty veszít a mélységből és kezd fáradni, de csatánk még vagy tíz percig eltartott, mire sikerült megmerítenem és a csónakhoz húznom.
A heves küzdelemben még a fejlámpám is elmerült, így a korom sötétben nem tudtam megállapítani az állat méretét, csak a körvonalait láttam. Csak amikor a táborhoz visszaérve ki akartam emelni, akkor tudatosult bennem, hogy ismét egy szép ponty akadt a horgomra, mert nagyon nehezen tudtam a vízből ki venni és matracra fektetni. Nagyon izgatott voltam, hogy mennyi lehet a súlya, ezért gyorsan mérőzsákba helyeztem, majd a mérlegelő állványom segítségével megmértem: az analóg mérlegem mutatója végül 22,30 kg-nál állt meg! Rettentően örültem, hiszen ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ismét egy számomra ismeretlen vízből sikerült 20 kg-nál nagyobb pontyot kifognom!






A túra utolsó napján

Az időjárás megváltozott, egyre hidegebb lett, és az eső is többször eleredt, ami most nem tett jót a halak kapókedvének; teljesen leálltak. Feltételezésem szerint elvonulhattak a kisebb vizek felé, ahol később ívhattak… De nem bánt am, mert a tó az öt nap alatt sokkal többet adott, mint vártam – főleg úgy, hogy nem is ide készültem horgászni…
Mi mást is tanácsolhatnék a fenti történet nyomán, mint azt, hogy ne csak egy adott tavon horgásszanak, hanem próbáljanak ki minél többféle vizet, s meg látják, egyre szebb eredményeket fognak elérni az azokon szerzett tapasztalatokat kamatoztatva.

Bundik Zsoltnak köszönjük az élménybeszámolót!

Imperial Baits - Bundik Zsolt3 embernek tetszik