Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

Sikerre hangolva

Sikerre hangolva!
Egy héttel ezelőtt az időjárás nem kedvezett a horgászatnak vörös riasztást harsogott a TV és a rádió is, így maradt a horgászmagazin olvasgatása. Miközben az újságot lapozgattam, olvasgattam egyre jobban fellángolt bennem a vágy: horgászni AKAROK! Barátnőm szájából gyorsan hangzott is a válasz: „hát akkor menjünk!” Augusztus elejére az időjósok a nyár 4. hőhullámáról beszéltek, ismét jön a 40°C. A horgászat szempontjából nem éppen a leg kedvezőbb ez az erős meleg front, de úgy voltam vele, hogy ha már a barátnőm is velem tart, akkor elmegyünk és kipihenjük a nyári „fáradalmakat”. Helyszínül a Fish Aréna horgásztavat választottuk. Gyorsan le is foglaltunk magunknak két napra egy állást.





Mostani horgászatom célja nem az volt, hogy meg fogjam a tóban élő legnagyobb egyedeket, hanem az, hogy lehetőleg az összes olyan halat megfogjam, illetve megfogjuk, ami előttünk van, így én is és barátnőm is jól szórakozhat. Horgász helyünk a tóvégén található 3-as hely volt, igazából nem sok beleszólásunk volt a dologba, mert a tavon csak ez az egy hely volt szabad erre az időszakra.





Hétfőn délelőtt érkeztünk meg a tó partjára. Kipakolás és a sátorállítás után összeszereltem a botokat és vízre helyeztük a csónakot is. Nem vagyok híve a nagy alapozó etetésnek ezért a csali mellé egy PVA zsákocskát helyeztem el ennyi volt az „alapozó” etetés. A horgászatra házilag készített Monster Liver bojlit, illetve egy házi „kotyvasztású” golyót hoztunk. A „kotyvasztott” golyóm elsősorban tigrismogyoró lisztet, kukoricalisztet, Add Fat-et stb.. tartalmaz, amihez Carptrack Flavour Frankfurter Sausage aromát tettem. A csali az egyik boton 20mm-es Monster Liver, amit Carptrack Liquid és Powder keverékéből készített pasztával vontam be. Ez a paszta kb. 10-50 órát bír ki a vízben. Elkészítése nagyon egyszerű, egy zacskóba tegyünk 7 evőkanál Carptrack Powdert és egy evőkanál Carptrack Liquidet, majd jól keverjük össze és egy fél órát pihentessük, ezután bevetésre kész! A másik botomra a „kotyvasztott” bojlit tettem fel, amit be Pimpeltem.










Szerelékeimet a kíméleti terület szélére helyeztem el a két sziget sarkához. Itt tapogatórúd segítségével találtam egy kemény részt, az egyik botom ide került. A másik botomat egy iszapos részre helyeztem el, ahol a sziget kövezése és az iszap váltja egymást. A víz mindössze 1,7 m körül mozgott, tudtam, hogy a nappali órákban nem kell kapásra számítanom, hisz ilyen sekély vízbe a csónakázás és a tapogatás elriasztja a halakat.




Már egy órát ütött az óra mikor minden felszerelésünk a helyükre kerül. Kezdődhetett a várakozás, pihenés és beszélgetés. Míg barátnőm pakolászott és olvasgatott én addig a többi horgászt faggattam. Szinte minden álláson ahol jártam csak ez a válasz fogadott „semmi”, „egy mozdítás se volt”. Nem éppen a legkecsegtetőbb válaszok, de én bíztam a csalimban és a taktikámban, tudtam, hogy nem fogunk hal nélkül haza menni. A legtöbb horgász ilyenkor már elkönyveli magának, hogy ő se fog semmit fogni és ez nem jó!



Éppen a sátorba pihengettünk mikor az baloldali botom jelzője tudta velem, hogy itt az első érdeklődő. Gyorsan beleugrottam a papucsomba és felvettem a kontaktust a hallal. Egy 10 perces fárasztást követően barátnőm sikeresen megszákolta a halat. Gyors mérlegelés és fotózást követően visszaengedünk a halat éltető elemébe.




A botomat gyorsan visszahúztam ugyanazzal a csalival. Éppen hogy kiértem a partra már a jobbos botomon is kapás volt. Bevágást erős ellenállást éreztem. „Ez nagyobb lesz, mint az előző”. Körülbelül 10-15 perce „kínoztuk” már egymást, de még nem tudtam a felszínre kényszeríteni. Majd mikor először meg pillantottam csak egy nagy fekete „oszlopot” láttam, már ekkor tudtam, hogy milyen hal küzd a horgom végén. „Ez egy tokhal lesz”. A stég előtt még vagy 15 percig küzdöttünk, ezután ismét sikerese szákolás. Megszabadítottam a horogtól és lemértük. A kijelző 9,64 kg mutatott (egyéni tokhal rekordom). Ekkor már tudtam, hogy működik a taktikám.




Ezután még fogtunk egy majd 6 kilós pontyot és egészen hajnali 3-ig csend volt. Három óra után nem sokkal kapásjelzőm hangja törte meg a csendet. Kicsit elbóbiskoltam, de végül meg mielőtt elérte volna az akadót meg tudtam állítani nemes ellenfelemet. Sikerest fárasztást követően már a bölcsőben pihent pikkelyes barátom.




Visszaengedtem a halat megmosakodtam és visszafeküdtem az ágyamba. Reggel iszonyatos hőségre ébredtünk, már reggel nyolckor 28°C volt. Elmentem megmosakodni és letusolni. Miközben a tusolóhoz sétáltam az egyik sporttárs kérdezte, hogy volt e valami az este. Büszkén meséltem az este fogott halakról. Ekkor meg kezdődött a faggatózás mivel horgászok, hova horgászok… és én ismét büszkén meséltem, hogy mivel horgászok. Hosszasan beszélgettünk és próbáltam neki átadni tudásom legjavát. Kedd délellőtt és a délután kapás nélkül telt el. Alig vártam a napnyugtát, hogy ismét akcióba lendülhessek. A botokat én nem szoktam újra húzgálni „frissítés” címszóval, hiszen tudom, hogy jó helyen van a csali, szerintem fölösleges „zargatni” a vizet és a halakt csónakázással.







Kedd esténk nem úgy indult, ahogy mi szerettük volna. Az órámra pillantva már 10 órát mutatott. Vacsorázás után bementünk egy kicsit aludni, „kelleni fog még az energia” gondoltam Éjfél fele a jelzőm ismét akcióba lendült. Kiértem a sátorból és mindként jelzőm „sikított” illetve mind két swinger a levegőbe. Először arra gondoltam, hogy biztos a hal beleúszott a botomba. De mikor az egyik botot a kezembe vettem és elkezdtem magam felé terelni a halat. Ekkor derült ki, hogy a másik botomon is hal van, hiszen azt még mindig csak húzta. Leírhatatlan volt az örömöm egyszerre két kapás és egyszerre ketten fárasztunk a barátnőmmel, kell ennél több? Az egyik hal közel 10 kilós volt a másik egy 6,5 kg-os tükörponty.








Ismét egy sikeres túrát könyvelhetünk el magunknak. Összesen 10 db pontyot fogtunk és egy tokhalat. Ez nekem azért nagy eredmény, mert a tavon szinte csak mi fogtunk halat. A halőrrel beszélgetve tudtam meg, hogy csak elvétve fogtak egy két álláson egy két halak. Ismét bizonyítottak az Imperial Baits termékek és ismét beigazolódott az is, hogy sokszor előnyösebb a kis etetés. Számomra sokkal fontosabb a minőség, mint a mennyiség, egy jó minőségű bojliból sokkal kevesebb is elég, mint egy silány minőségű „parafagolyóból” . Mindkét bojlim szinte ugyan úgy teljesített. Köszönöm az Imperial Baitsnek a minőségi csalikat és Barátnőmnek is külön köszönet a horgászatért. Görbüljön mindenkinek!
Góbor Krisztián – Imperial Baits Team1 embernek tetszik