Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

NYÁR VAN

Nyár van, nyár van, kakukk szól már, a horgász ismét a parton találja magát. Szokásaimtól eltérően, miszerint a horgászataimat a tavaszi és őszi időpontokra tervezem, most kivételesen a nyári kánikula közepette is beiktattam egy egyhetes pecát.
A horgászat előtti héten még a meteorológusok változékony viszonylag hűvösebb időt ígértek, de ahogy telt-múlt az idő egyre melegebb napok jöttek, olyannyira, hogy a horgászatnak teljes forróságban vágtunk neki. Barátommal Hidi Csabival még el sem értük a szeretett ecsédi Vég-tó kapuit, de már eldöntöttük, hogy csak az esti enyhülést követően pakoljuk csak be a felszereléseink tömkelegét és a mai napon biztos nem horgászunk.

Megérkezésünkkor a tógazda jéghideg frissítője (Jack Deniel’s J ) aranyat ért. A tóparti büfében pedig a régi, új barátokba botlottunk és miután kellőképpen kifaggattam őket, hogy ki mit fogott, éjszakába nyúló poharazásba kezdtünk.
A reggeli ébredés után elfoglaltuk a placcunkat. Az előző héten nem horgászott az álláson senki, így bizakodásra adott okot a pihentetett vízrész. Radart fel és már indultam is bójázni.
A parttól kb 250 m-re húzódó törésen keresgéltem. Nyolc pontot jelöltem meg, különböző mélységekben.



A stégtől pár méterre már majd 28 m-es víz volt. Majd aztán egyre beljebb haladva lassan találunk olyan részeket is, ahol eredményesek lehetünk.







A púpok oldalain próbálkoztam, figyelembe véve a széljárást.
Bójázás után előkerültek a horgászatra szánt csalik is. A mennyiségét tekintve kicsit többet csomagoltam, az átlagosnál. A 20 kiló gyári bojli mellé még 25 kiló sajátkészítésű társult. IB Fish és Elite ízben, ezek ketten számtalanszor bizonyítottak már ezen a tavon.



A sajátkészítésű bojlikhoz, mindig keverek gyári bojlit is.
Jelen esetben 20-as gyúrthoz 16-ost kevertem egy kis InL-InP-vel megspékelve. A horgok alá pedig kivétel nélkül kikönnyítve kerültek a golyók.





Délutánra a botok is a helyükre kerültek és az ég fel meredve várták, hogy történjen valami.



Leszállt az este, de még nem történt semmi. A nap már magasan jár, de kapásunk még nem volt.



Hmmmm, vajon mit csináltam rosszul?
Aztán mikor már tényleg nem tudtam mire vélni, hogy miért nincs egy kapásunk sem. Az egyik botomon gyenge ejtős kapás jelentkezett, amit egy hasonlóan gyenge, de sikeres fárasztás követett. Nem bántam, az a lényeg hogy megtört a jég és meg van az első hal, amit 15 kilóval mértünk.



Számomra az első hal mindig értékes!
A gyenge kezdés még gyengébb folytatást hozott, napközben még sikerült egy pár 10-12 kg közötti pontyot szákolni. Délutántól másnap reggelig viszont egy kapásunk sem volt. Volt egy négy órás intervallum, ami 10 és 14 óra közzé esett, amikor számíthattunk kapásra, utána pedig a halak teljesen eltűntek az etetésekről. Ez az egész túrára jellemző volt. Egyetlen kivétel volt a hét hala: ami egyben a legszebb és a legnagyobb volt egy tükörponty személyében.




A helyzet érdekessége, hogy egyáltalán nem számítottam már kapásra, mert este 7-et mutatott a vekker. Ez a hal is, ejtett és nem igazán védekezett, csak hagyta magát megszákolni.
Másnap nagy bánatomra a barátom egy munka miatt hazakényszerült. Ezek után már nem csak a hőség gyötört, de az unalom is majd megölt. Volt négy óra, amíg történt valami, utána meg jöttek az unalmas DVD-k.
Unalmamban még ilyenekre is volt időm.



Ekkor még nem gondoltam, hogy ez lesz Csabi szerencselepkéje!
A filmek között azért jutott egy-egy halfárasztás is, ami emlékeztetett rá, hogy végül is horgászom nem pedig moziban vagyok. A semmiből jött egy kapás, csónakba szálltam és elindultam a hal irányába. Végre olyan ellenállást éreztem a zsinór végén, amit itt megszokhattam. Csak írta a mélyben a köröket, de nem engedett. Mikor nyertem pár méter zsinórt, kétszer annyit vett el. Nehéz percek teltek el miután adott a mélységből. Nagy buborékokat fújt, jelezve ezzel fáradságát. Egyre feljebb erőltettem. Mindaddig, míg megmutattam magát egy termetes tőponty. Majd elterült a vízfelszínén és lassan belecsúszott a merítőmbe. Szákolás után láttam, hogy nem életem legnagyobb halával hozott össze a sors, de az biztos, hogy az egyik legerősebbel. Mert kb. 40 perc kellett a legyőzéséhez.






PB RED ANT nagy kopásállósággal rendelkező előtétzsinór!
A következő napra is jutott egy kis izgalom több kisebb ponty mellett sikerült egy szép tükröst is becsapni és fényképező elé erőltetni.






A „jó öreg” IB FISH panír mindig kihúz a slamasztikából!
Időközben barátom is visszatért a munkából. Persze, hogy tudta mikor kell érkezni, mert az egyik botján kapás jelentkezett. A bot felemelése után semmi ellenállás nem mutatkozott, így a szereléket elkezdte kitekerni. A stég előtt hirtelen valami nagy súly nehezedett a botjára. A csónakkal csak ellöktük magunkat, mert már olyan közel volt a rejtélyes idegen. Több mint félóra fárasztás után, egyszer csak valamiben elakadt a zsinór és a halunk elköszönt. Persze mindig az a legnagyobb hal, ami elmegy, de ez tényleg jónak tűnt. Csabi lógó orral visszamászott a stégre és csak azt hajtogatta, hogy ez nagyon nagy volt.
A horgászatunk utolsó napján barátomra rámosolygott a szerencse. Az előzőleg balszerencsés botján ismét kapás jelentkezett. Csónakból folytattuk a fárasztást. Ez a hal is, mint az előző, olyan gyorsan jött velünk szembe, hogy társam alig tudta a zsinórt csévélni. Mikor sikerült utolérnünk már majdnem a vízfelszínen várakozott. Egyszer gondolt egyet és a társamat majdnem kirántotta a csónakból, olyan erővel menekült a biztonságot jelentő mélységbe. Onnan aztán nem adta magát egykönnyen. Mindent megtett a szabadulás érdekében. De minden próbálkozása ellenére sem sikerült neki meglógni és az első adandó alkalommal megszákoltam. Kis csónakunkban nagy öröm uralkodott, ugyanis már elsőre látszott, hogy jó hallal van dolgunk.
Partra szállás után azonnal megmértük, akkor tudatosult csak bennünk, mert a barátom egyéni tőponty rekordot döntött. GRATULÁLOK KERTÉSZEM!




A gyönyörű halunk nem volt igazán segítőkész, ugyanis az első kattanás után köszönés nélkül búcsúzott. Rúgott egyet és már újra a mélybe merült. A barátom pedig hoppon maradt. Én pedig a stégen fetrengtem a nevetéstől.
Mindezektől függetlenül nagyon nagy örömöt okozott nekünk ez a hal, mert nem volt benne az időben a nagy hal. De megint bebizonyosodott, hogy amíg vízben van a szerelék, mindig van esély az álmaink halát megfogni.



A PB-t termő bokor!
Kicsit több kapásra számítottam a horgászatot megelőzően, de azért búsulni nincs okunk, mert egy pár szép halat ismét sikerült megfognunk és egy nagyon kellemes hetet töltöttünk az ecsédi tavon.
Jövőre újra támadunk és megpróbálunk még jobb eredményt elérni!

Üdvözlettel: Gyurecskó Tamás
IMPERIAL BAITS TEAM