Álom szezonkezdés

Az idei start április 05.-ére datálódott. Mihály barátommal pár nappal előtte elkezdtünk készülődni, előke készítések, tigris és a magvak megfőzése, szerkó átvizsgálása stb. Kellemes szombat délután 15:30 körül indultunk a közeli kavicsbánya tóra. Megérkezésünkkor, mint mindig, a horgászat előtt szertartás szerűen megálltunk a Tópart büfében egy „Isten hozott italra”. Egy kicsit hosszúra is nyúlt a sör fölötti beszélgetés, élveztük a tópart nyújtotta nyugalom felhőjében lefolytatott taktikai megbeszélést, ki, milyen csalit, milyen módon, hová gondol bejuttatni.

Hat óra magasságában értünk ki a horgászhelyre és nagy izgalommal, el is kezdtük a botok előkészítését a bevetésre. Mindketten ugyanazt a taktikát választottuk, egyik bot büdös, a másik bot édes jellegű bojlival csalizva. Mihály saját készítésű kagyló-szilva és a gyári monster-liver golyóknak szavazott bizalmat, jómagam pedig a gyári elite-strawberry és monster-paradise mellet döntöttem. Este 19 óra körül végre bent voltak a botok a helyükön. Az egy szem, dipjében áztatott, süllyedő horog csali mellé etetésként tigrismogyoró, kender, pellet, illetve 6-8 szem íz világban a csalihoz illő golyó lett kínálva pva-hálóban. A tavon engedélyezett az etetőhajó használata max. 120m távolságig. A horgászott terület egy plató volt kb. 116m-nél, ami egy 3x6méteres terület, 7méteres vízmélységgel, körülötte pedig 9-10 között változik árkok, gödrök. Erre a szobányi területre, kerültek a szerelékek. Kapásjelzők beélesítése után, hamar eljött a naplemente, a tűz és pár sör mellett élveztük szeretett tavunk, közel féléve nem látott szépségét. Vacsoránk elfogyasztása után várva a jelzők édes csipogásának hangját, lassan nyugovóra tértünk. Lényegében az éjszaka nyugalmasan telt, hajnali fél ötkor egy kisebb 3-4kg körüli ponty ébresztett bennünket, ami Mihály kagyló-szilvás bojliját kívánta meg. Gyors csalizás, visszahúzás és visszahúzódtunk éjjeli hajlékunkba. Ezt leszámítva az éjszaka említésre méltó esemény nem történt. Reggel nem sokkal 7óra után ébredtünk, szép napsütéses, de egy kicsit csípős reggelre. Kávénk szürcsölgetése közben szomorúan konstatáltuk, hogy „a szívünk mélyén, azért ettől egy kicsit többre számítottunk”, megbékélve, belenyugodva a helyzetbe lassan kezdtünk összepakolni, amikor az elite strawberryvel csalizott, jobbos botomon egy csippantás, aztán komótos húzásra lettünk figyelmesek. Odaszaladtam és a beemelés pillanatában éreztem, hogy „ez az „ . Súlyát beleengedve szép lassan lopta az orsómról a damilt, eltelt 2 perc, amikor tudtam egyet tekerni az orsón, valamennyi zsinórt visszaszedve tőle. Lomha (cementes zsák effektus) , súlyából, mozgásából sejthető volt, hogy a szebbek közül való. Egy darabig húzgáltuk egymást oda-vissza, aztán 15 perc elteltével fokozatosan sikerült magamhoz egyre közelebb terelnem. A parttól 20-25méterre hirtelen visszafordult és megközelítőleg ugyanennyi zsinórt lepörgetett a dobról, aztán ismét a stég irányába sikerült fordítanom. Egész közel a stéghez, még mindig a fenék közelében „dolgozott”, még csak burványt sem produkált, oly mélyen úszkált. Amikor először sikerült a felszínre húznom és a körvonalait megpillantottuk, barátommal összenéztünk és szinte kórusban zengtük, „ez 20 felett lesz”. Innentől még kb. 10 perc eltelt, amikor Mihály megszákolta a szépséget. Kiemeléskor láttuk csak, illetve döbbentem rá, hogy mivel ajándékozott meg kedvenc tavunk, nagy örömömre. Ez életem eddigi legnagyobb hala, sikerült új saját rekordot döntenem. A „dolgozós” gyönyörű 31,06 kg-s tőponty társaságát még pár fotó erejéig élveztük, majd visszahelyeztük a számára kellemes környezetbe, lassan elúszva vett búcsút és tűnt el a mélyben. Mindig van nálam ünnepi szivar a szebb pillanatokra, elégedetten pöfékeltem el a nem mindennapi esemény alkalmából, aztán örömmámorban úszva befejeztük a pakolást, a Big One-t a tótól illedelmesen megköszönve , hagytuk el helyünket.