Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

A Pireneusok árnyékában

Már sok cikkemben leírtam, hogy sajnos a Magyarországon található tavak nem jelentenek kihívást nekem, mert elég kis méretűek, rengeteg ponty él bennük és a legtöbb még elég sekély is (4-6 méter mély). Sajnos emiatt sokszor járok külföldre horgászni, ahol a nagy kiterjedésű kevés halállománnyal, rendelkező állami tavakat veszem célba. Ezt azért teszem, mert szeretek folyamatosan tanulni és képezni magamat a ponty horgászatban, ezért folyamatosan keresem a nehéz tavakat. Így jutottam el Május közepén Lőrinc Andris barátommal egy 700 hektáros Francia tóra, ami a Pireneusokba található a tengerszinttől 600 méteres magasságba. A tavat már 3 éve ismertem, de a túrára csak idén tudtam sort keríteni. A vízről annyit kell tudni, hogy pontyot soha nem telepítettek bele, csak ragadozó halakat. A benne élő pontyok vízimadarak lévén kerültek a tiszta vizű tóba, ahol jó életfeltételeket találtak maguknak, majd hamar elszaporodtak és a fogd meg és engedd vissza elv miatt évek óta ott úszkálnak a vízben. A tavon található még több sziget, amik a víz állástól függően hol jobban hol kevésbé látszanak ki a vízből.

















Magyarországról Május 20.-án indultunk el és az 1900 kilométeres út nagyon viszontagságosra sikeredett. Az olasz határtól egészen a tengerig kisebb nagyobb megszakításokkal hatalmas esőbe csöppentünk és még volt olyan is, hogy a sztrádán egy híd alatt meg kellett állnunk pár percre, mert borsó méretű jég darabok potyogtak az égből ami az autó szélvédőjének nem igen használt. A következő kalandunk az út során a cél előtt 500 kilométerre történt, amikor a sztrádát leszűkítették bojákkal, és én éppen egy francia kamiont előztem az utánfutóval, de persze ő nem akart beengedni, ezért hogy elkerüljem az ütközést félre rántottam a kormányt és pár bolyát el sodortam, amiből majdnem tömeg karambol lett. Szerencsére senkinek nem lett baja és a következő parkolóba láttam, hogy az autóm is egy két horpadás kivételével megúszta az esetet. Ezek után imádkoztam, hogy csak épségben minél hamarabb érjünk a tóhoz. Röpke 20 óra alatt sikerült elérni a víztől 14 kilométerre található faluba, ahol az engedélyt is még aznap ki tudtuk váltani és utána már haladtunk is a tó felé. Először úgy terveztük, hogy a vízparton a kocsi mellett alszunk, majd csak másnap pakoljuk meg a csónakjainkat és költözünk be valamelyik szigetre. Mondanom sem kell a hosszú út teljesen kimerített és csak a pihenésre vágytam, de amikor megláttam a tavat egyszerűen fel forrt a vérem, az adrenalin pedig elöntötte a testemet ezért nem volt maradás. A fáradságot félre téve pakolás a csónakba, irány a víz és este 19 órakor már a kiszemelt helyen is voltam Andrissal.
















Mivel már a kimerülés határán voltam gyorsan felállítottam a sátrat, majd megvacsoráztam és lefeküdtem aludni, hogy kipihenjem az út fáradalmait és másnap új erőre kapva kezdjem meg a horgász túra első napját. Délelőtt 11 óra körül borús, szeles és hűvös időre ébredtem, aminek nem igazán örültem, de logó orral mégis neki láttam a botok összerakásának és a bojlik, pelletek és magok előkészítésének a horgászatra. Ezúttal is a jó bevált és sokat bizonyított Monster-Liver és Elite bojlikat hoztam magammal 22-28 mm-es méretben. Miután végeztem mindennel, Andris barátommal nekiálltunk megbeszélni, hogy ki merre felé szeretne horgászni. A horgászhelyünk jobb és bal oldalán is bokrok voltak a víz alatt és felett, de nagy terület nyílt víz is állt a rendelkezésünkre. Mind a ketten szerettünk volna a sűrű bokrosok felé horgászni, de átengedtem Andrisnak a számomra is szimpatikus helyeket és bevállaltam a nyílt vízi horgászatot, ami a viszonylag hideg víz miatt nem sok jót ígért. ( Azért szeretek egyedül horgászni, mert akkor megtudom horgászni azokat a helyeket amit én szeretnék és nem kell kompromisszumokat kötni.) Páros horgászatoknál sajnos valakinek engedni kell, ami teljesen elronthat egy horgásztúrát.













Legszívesebben arrébb költöztem volna, de Andrist sem akartam egyedül hagyni a 9 napra. Kicsit bosszúsan, de elkezdtem az előttem lévő terület feltérképezését, ami kb 20-30 hektárt jelentett, mivel egy öbölbe foglaltunk helyet. Érdekesség, hogy megérkezésünkkor, rajtunk kívül 2 bojlis horgász volt a 700 hektáros tavon, ebből is látszik a víz nehézségi szintje, itt 2-3 heteket ülnek az emberek egy ponty kapásért, amit még a sok akadály miatt nem is biztos, hogy ki is fognak, ezért csak az elhívatott ponty horgászok látogatják ezt a tavat. Sajnos előttem egy a parttól 190 méterre lévő patakmedren kívül nem találtam semmi érdemlegeset. A mederbe a vízmélység 7,70 és 11,40 méter között változott, ezért úgy döntöttem, hogy két bottal a patak meder két oldalát, a másik kettővel pedig a part menti bokrok közé fogok horgászni, amik sajnos nagyon közel estek hozzám, így a parti zörgések és a csónakkal való ki-be mászkálás miatt sok jóra nem számítottam. Ezek után úgy döntöttem, hogy az árok két oldalát, nagyobb mennyiséggel fogom etetni, ami nálam azt jelenti, hogy elsőre kb 3-3 kg bojlit, pelletet és magot szórok, a bokrokhoz pedig pár szem bojlit és pelletet.
















Erre a túrára ezúttal 10-10 kg Monster-liver és Elite bojlit valamint 10 kg IB amino pelletet és 20 kg tigrismogyorót vittem magammal, mivel tudtam, hogy a tó magasan fekszik és az időjárás is csak kora tavaszi nem láttam értelmét több csalit hozni. Miután mindennel végeztem és a botok is a helyükre kerültek rám is sötétedett, ezért gyorsan megvacsoráztam és egy szivar elszívása után le is feküdtem aludni. Az éjszaka semmi nem történt és sajnos másnapra az időjárás sem változott, ezért nem sok kedvem volt kijönni a sátor melegéből. Mire rá szántam magam, hogy felkeljek már késő délután volt ezért úgy döntöttem, hogy egy késői ebéd után újra húzom a botjaimat. Sajnos a 4 botomból 3-on nem volt csali, amit azért nem értettem, mert egy csippanásom sem volt. Először rákokra gyanakodtam, de mivel Andris barátom fogott már pár 2-3 kg közötti dévérkeszeget ezért szerintem nálam is ők garázdálkodhattak. Nem volt mit tennem, hogy kivédjem a támadásaikat a bojlikat estére naturban vittem be, kihagyva a dippeket és a pasztázást, hátha így nem rágják le reggelre a csalit. Az elgondolásom sikeresnek bizonyult, mert 24 óra elteltével mindegyik botomon rajta volt a bojli. A harmadik napunkat töltöttük már a tavon mikor estére végre csillapodott a szél, ezért úgy döntöttem, hogy az éjszaka beállta előtt még radarozok egyet hátha elkerülte valami a figyelmemet és utána újrahúzom a botokat. Találtam is egy nagy bokrot, ami egy 50 cm-es platón helyezkedett el az árok partjától 15 méterre. Pár perc tanakodás után úgy döntöttem, hogy a part széli bokroknál elhelyezett botjaim közül az egyiket átteszem ide, mivel a fent leírtak miatt úgy sem reméltem halat onnan. A többi bójámat pedig újra megetetem nagyobb mennyiségű bojlival. Miután mindennel végeztem újra rám esteledett, de mivel ez volt az első éjszaka, hogy kellemes idő volt úgy döntöttem, hogy borozok egy kicsit és fent maradok pár órát, hátha hallok valami hal mozgást. A merengésemből hajnali fél egykor egy komótos húzós kapás riasztott fel, ami az új helyre lerakott botomra érkezett. Mondanom sem kell 3 nap kapástalanság után nem is akartam hinni a fülemnek. Gyorsan összeszedtem magam és már ugrottam is bele a comb csizmámba majd rohanás a bothoz, de nem vágtam be az akadó miatt, hanem csak meg emeltem a botot és laza zsinórral el indultam a sötétbe az ismeretlen ellenfelem irányába a csónakommal. Útközben a zsinórom egy helyen le volt akadva, de mire fölé értem szerencsére ki szabadult és folytathattam az utamat a hal felé. Mire a bokor közelébe értem a hal irányt váltott és letört a patak mederbe ahol 11 méteres volt a víz, majd a meder vonalát követve haladt ki fele az öbölből a nyílt víz felé. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de a hal egyszerűen nem akart a mélyből feljebb jönni és minden próbálkozásom ellenére a botommal sem tudtam feljebb pumpálni. A fárasztás közben nagyon aggódtam, hogy előbb vagy utóbb bele megy egy akadóba mivel az árok oldalában rengeteg fa és bokor volt, ezért a botomat és a zsinóromat a határig feszítve meg próbáltam feljebb kényszeríteni a halat. Pár perc elteltével lassan buborékok törtek fel a mélyből, amiből tudtam, hogy az ismeretlen ellenfelem kezd már fáradni, mondanom sem kell, hogy én is. A harc kettőnk között már jó ideje zajlott mikor a fejlámpám fényénél végre meg pillantottam a hőn áhított pontyot, azaz harcsát. Kicsit csalódott voltam mikor megláttam, de még is örültem, hogy végre akcióban volt részem. A harcsát szerencsére elsőre meg tudtam meríteni és még ott lógott a szájába a dupla 28-mm-es monster-liver bojlim, amire meg éhezett. A parton Andris már érdeklődve várta, hogy mit sikerült fognom és ő is elcsodálkozott mikor közöltem vele, hogy harcsát. A segítségével gyorsan le is mértük és a mérleg nyelve 21 kg-nál állapodott meg, aminek nagyon örültem, főleg azért mert egy nehéz tóból sikerült kifognom.










A hal után még egy kicsit beszélgettünk majd lefeküdtünk aludni. Az időjárás sajnos a következő napokban sem változott, maradt a borús szeles idő és a halak sem voltak aktívak ráadásul a pünkösdi ünnepek miatt a sok pergető horgász is rontotta az esélyeinket, mivel 3 napon keresztül a zsinórjaink felett csónakáztak. A következő pár napban 1 halőri és egy rendőri ellenőrzés kivételével semmi nem történt, majd a 8. nap éjszakáján, Andrisnak sikerült fognia egy 18,60 kg-os pontyot és egy 26,60kg-os harcsát a bokrok közül. Mondanom sem kell, hogy ennyi idő elteltével milyen öröm volt pontyot látni a horgon, főleg hogy egy akadályokkal teli nehéz tóból lett kifogva. Ezért írom mindig, hogy egy adott hal fogási értékét nagyban befolyásolja, hogy milyen vízből lett ki fogva. Visszatérve a túrára, több akciónk már nem volt a 9 nap alatt és sajnos az időjárás is másfél nap kivételével végig egy hangú, borús, esős és hűvös volt.





















Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb esőt az összepakoláskor kaptuk meg, így mindenünk elázott a hosszú út előtt, aminek már csak azért sem tudtam örülni, mert a haza út több mint 20 órás és a kocsiban csak dohosodnak a horgászcuccaim. A viszontagságok ellenére, élményekben gazdagon tértünk haza és annak külön örülök, hogy a nehézségek ellenére mind a kettőnknek sikerült halat fognia ezen a hatalmas és gyönyörű tavon a hegyek között.


Üdvözlettel: Bundik Zsolt
Imperial Baits Team