0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

A RENDSZERES ETETÉS TAKTIKÁJA

Ha hosszú ideig elégedetlen vagyok, kipróbálom az év folyamán a különféle technikákat. Ilyenkor a sablonos horgásztaktikákat elkerülendő új eljárásokhoz fordulok. Ha az ember képes dolgokat megkérdőjelezni, akkor képes saját magát is továbbfejleszteni. Ha más választásom nincs, mint új etetési taktikát választani. Főképp az etetési taktikák hatására döntöttem úgy, hogy elhagyom a járt utakat. 2005. júniusa nagyon meleg fülledt, a levegő. A folyóvízi halak éjjeli aktivitása a napközbeni megfigyelésre sarkall. Az elmúlt éjjeleken fogtam néhány pontyot. A víz 20 fokos,hatalmas kövér ikrásról álmodozom. A nem túl mély, fűvel, bokorral benőtt plató partján, búvárszemüvegben figyelem a halaim aktivitását.



Gerjedek egy apró jelre, no vajon mi is az...?

Aha, hirtelen észreveszek 2 tavirózsalevél közt egy nagy pontyhátat, melynek a has tájékán aranyban játszik a napsütés. Széles, hosszú, pufi, hatalmaspikkelyes, nagyobb mint amit valaha láttam.



28.50 kg


Mit ne mondjak piszokul élvezem a pillanatot, igazán fantasztikus.

Kalimpáló szívvel, lassan lopom magam vissza a motyóim közelébe, nehogy elriasszam a Szépséget. Naná meg akarom fogni, mi egyéb járna a fejemben, mint mindent megtenni, hogy az enyém legyen.

Ettől a perctől kezdve Ő a cél, egy valós – már amilyen a horgászok lelkivilágában értendő – rögeszme.

A cél szent, ki kell találnom egy precíz etetési taktikát, olyan helyeken kell „ezerrel“ beetetnem, amikről tudom, hogy a pontyok gyakran látogatják, és amivel tucatjával gyakorlandó látogatásra bírom a kedvenceimet.

A jövőre nézve egy fontos szempont, a tervem alapvető része a különböző mélységek felkutatása, hátha valamelyiken meglelem az áhított nagy pikkelyest.

Ezeket a reményteljes helyeket szórom meg első blikkre kevés IB Carptrack Monster / Liver Boilival napjában négyszer.



Valójában azonban tudomást sem veszek a hőn áhított hal mozgásáról, de úgy vélem, az ösztönös táplálék iránti igénye az általam beetetett helyek egyike felé fogja csalni őt. Bízom benne legalábbis…A három nap, két éjjeli tetthelyem eredményei nem igazán meggyőzőek.

Nem panaszkodom, az eredmény nem volt rossz, több 15-18 kg-s tejes is rajtavesztett, de a kiszemelt hal, a király egyenlőre elkerült. Igazából csak rá várok, de a türelmetlenség egyre inkább úrrá lesz rajtam.

Giordano Bruno is megmondta, míg élek remélek, de hálisten nálam nem a lángok csaptak fel, hanem a harmadik nap éjjelén a kapásjelző pipp-pippje ordítva riasztott fel. Érzetre nem volt nagy különbség, legalábbis az érzékeimben. Porból lettünk ugye... horgászok...is.

Nyúlok a botért, egyik tartójáról letépve, „útközben“ fogom meg éppen. Az etetés helyén, a sekélyesben úgy érzem az U-96 készül harci riadóra , mondhatom illetve dadoghatnám, ha valaki kérdezné, eléggé kétesélyes a helyzetem. Pumpálom mint az őrült felfelé, küzdünk keményen. Nemsokára azonban már a merítőmben dokkol az uraság.

Hihetetlen számomra, a nagy pikkelyes fickót látni, aki kb. 200 méterrel a tartózkodási helyét elhagyva most megjelent, pedig hányszor láttam őt arrafelé, de kajálni mégis messzire elúszott onnan.



30.20 kg


Mi lehet vajon az oka?

Nem egyszerű kérdés!

Több verzió is eszembe jut.

Miért ne lenne ráció abban, hogy a pihenési és kajazónák közt pl. más a vízhőfok. Ezt a relációt érdemes mindig szem előtt tartani.

Az ilyen nagy „malacka“ padlóra küldése, illetve a vízből kíméletesen a matracra fektetése közben érzett öröm számomra a 72 órás sportszerű küzdelem csúcsa. Gondolnák.??

„The show must go on“, 24 órával a nagy siker „kipopózása“ után újabb siker ér.

Megint egy pikkelyes pacák, de a sikerem után néhány órával befejeződik számomra a horgász-szezon, úgyhogy az ikrával teli hasú „nagy (n)ő“-re még várnom kell.

Bármennyire is sokszor az elhanyagolt tényezők közé tartozik, az etetés nagy mértékben befolyásolja egy horgász napját. Éppen ezért a taktikámat mindig az adott körülményekhez igazítom. Néha kételkedem, hogy rövid időre sok kaját kelljen beszórni. Gyakran ugye az egész fáradozást egyetlen cél vezérli.



30.30 kg


Az ember agyát rendesen kilúgozza a kérdés, aztán meggyőzi magát, minden ellenérv dacára, igen az ismételt etetés sok lehetőséget kínál. A taktikánkat konstruktívan alakíthatjuk.

Az állandó etetés ritmusával gondoskodunk róla, hogy a halakat a kívánt hely környékén tartsuk. Addig is nagyon fontos, hogy megtaláljuk az adott hal számára a legmegfelelőbb csemegét.A karakteres kaja, ami a halak számára feltalálható.

Hisz mindegyiknek megvan a speciális tulajdonsága, de egyik sem csodaszer.

Érdemes figyelni hogyan viselkedik a vízben, milyen mennyiségben veszik fel a halak és mennyire van kitéve a számunkra kevésbé kedves betolakodók – kívánt pontyunknál lényegesen nagyobb – étvágyának, mennyiben szelektálják ki a kevésbé ízletes alkotókat.



31.20 kg


Ami viszont talán a legfontosabb, más horgászoktól, és az ő taktikájuktól különbözni. A legtöbb horgász ugyanabban az időben etet, legyen szó nappalról, vagy éjszakáról. Ez a legtöbb sori által követett rituálé viszont a halak óvatosságához vezethet. Igazából azonban inkább a naív halak azok, melyeket az etetés során ki lehet fogni.

Ugyanis az éhség nagy úr.

Bizonyos idő és rossz tapasztalat után a „túlélők“ azonban megismerik a stratégiát és hátat fordítanak a felkínált „gyanús eredetű”kajának. Olyan vizeken fizetődik ez tapasztalat ki, ahol az ember nem a másik spori taktikáját alkalmazza.

Másképp kell gondolkodnunk, ha az a tét, hogy a csali összerakását és prezentálását akarjuk megváltoztatni.

Egy radikális taktikai változtatás mindenképp eredményesebb lesz.

A legtöbb ponty nagyon óvatos, hogy megfogjuk őket jól átgondolt tervre van szükség. Néha csak egy apróságon múlik a fogás. Azok az óvatlan halak, amik felveszik a bogyót, mert hozzá vannak szokva, könnyen kifoghatók.

Ha valaki elnyeri a fehér halak bizalmát, az a pontyhorgászatnál is eredményt könyvelhet el. Az általam használt csali stimulálja és maximális aktivitásra serkenti a fehér népséget .



Attól függetlenül, hogy egy piros szemű és egy ponty viselkedése összehasonlíthatatlan, azonos úton járnak, és mindkettőt hasonlóképp ösztönözhetjük. Egy pontyot a kíváncsisága elvezetheti pl. egy olyan helyzethez, hogy felvegyen egy narancs színű, fluoreszkáló „Pop-Up“-ot.

Rendszeres etetési szertartások következtében egyetlen hal elbizakodottsága ösztönözheti pl. a többi hal aktivitását is.

És valóban: a víz felszínén feltűnő, látszólag véletlenül bepottyanó „potya” bojli evésre késztetheti a halakat. Vannak olyanok is, akik köveket dobálnak, de én egyértelműen a bojlira szavazok. Rendszeres etetéssel azt is elérhetjük, hogy fokozódjon a halak közti irigység, ami az étek felvétele során egy természetes szelekcióhoz is vezethet.

A szezon vége felé a pontyfélék anyagcseréje lelassul és egyre nehezebb felkelteni az érdeklődésüket. Nem titok, hogy decembertől márciusig a halak mozgása oly mértékben lelassul, hogy nincs igényük étel felvételére.

Közben pedig megállapítom, hogy a hagyományos etető anyagok hatékonyabbak, mint a különlegesek.

Remek emlékeim vannak egy nagy tóval kapcsolatban, ahol tavaly télen horgásztam. Természetesen nincs értelme naponta hatszor 5 szem bojlinál többet felhasználni, hogy sikeres legyen a téli halfogás.

De a megfelelő helyre elhelyezve működő megoldás lehet. Ha folyamatosan egy helyen etetünk, azt jelenti, hogy a halakat mindig terített asztal várja, aminél szívesen helyet foglalnak és fogyasztanak.

Stabil időjárási körülmények között és természetes táplálékban gazdag vizeken ez eredményes taktika lehet, feltéve, hogy több helyen alkalmazzuk. Hisz így a pontyok minden helyen azonos táplálékot találnak.

Különböző dolgokkal próbálkoztam: vízben oldódó porba kevertem a táplálékot: májlisztet, betaint és egy jó minőségű folyékony májat is használtam, melyek bebizonyították, hogy a pontyok nem tudnak ellenállni „nekik“.



32.20 kg - ST. Cassien


Igyekszem a csalétket már órákkal a tényleges horgásznap előtt bekeverni, hogy elég ideje legyen összeállni. Ez ahhoz vezet, hogy az etetés során újra meg újra apró darabkák szabadulnak és a csalétek „bőre“ is leválik.



kezelés után közvetlenül




kezelés után 3 órával


Hogy mindenki tisztán lássa miről beszélek: a bojlimat a bevetés előtt pár nappal Imperial Baits Carptrack Liquiddel lelocsolom, majd Carptrack Powdert port öntök rá. Összerázom majd a horgászatig lefedve tárolom!



Hogy miért?

A legfontosabb a jól megválasztott csalétek, hisz nem a halak érdeklődésének felkeltése a kihívás, hanem az, hogy újra meg újra odacsaljuk őket magunkhoz, leginkább a „horgos” végünkhöz.

Éppen ezért én a friss és összetevőiket gyorsan a vízbe engedő csalétkeket részesítem előnyben. Nincs is jobb bizonyíték a hatékonyságukra, mint a velük kifogott rengeteg hal. Gondolom és remélem, Önök is szert tettek már hasonló pozitív tapasztalatokra.

A por állagú összetevők sokszor nagyon étvágygerjesztők és elősegítik a halak emésztését is. Ha sok hal jól is lakott már, mindig maradnak éhesek.



2006 szeptemberében felkerestem egy kis vizecskét és meglehetősen nagy izgalommal néztem a kis tó halállományának feltérképezése elé. Voltak szeptemberre vonatkozó elképzeléseim, de inkább folyókra vonatkoztatva, így más körülményekkel találtam szemben magam, eltekintve a lefagyás egyetemes lehetőségétől.

Nem szeretnék a hellyel kapcsolatban túl részletesen nyilatkozni, mert tiszteletet érzek az ottani, helyi horgászokkal szemben, de nekik köszönhetően némi benyomást szerezhettem az általuk alkalmazott horgásztechnikákról.

Bizonyos információk birtokában, melyeket többé-kevésbé megvizsgáltam, elsősorban a vízmélység, a halak állapota, tartózkodási helyük és természetes táplálékuk felderítése volt a célom. Mindent tudni akartam, amire egy komoly horgászat megkezdéséhez szükségem volt. Nem aranyszabály ugyan, de tudom, hogy egy halban és természetes táplálékban gazdag tóban a nagy halak mindig ugyanazon a helyen esznek és ha ki szeretnénk fogni ezek egyikét, érdemes ezen helyeket célpontul kitűzni.



Mint mindig, most is a bevált technikát alkalmaztam: rendszeres etetés napközben, a fontos helyeken bojlik beszórása abban a reményben, hogy hamar rákapnak a nagy halak. Így a vonulási útjaikon kívül is a számukra fontos helyeken ugyanazt a táplálékot találják.

A fogási esélyeim növelésének érdekében újra meg újra helyet váltottam és arra a megállapításra jutottam, hogy az igazán nagy halak soha nem keresik a kicsit társaságát.

Úgy vélem, a horgászhely egy szezonon belüli rendszeres változtatásának módszerét ezeken a vizeken eddig nem igazán alkalmazták – legalábbis az elmúlt évek alatt nem. Azelőtt pedig nyilván egy belga „Specimen“ tett így.

Én személy szerint hülyeségnek tartom túl sok időt egy nem sok eredményt hozó helyen eltölteni, de nyilván nem mindenki gondolja így, hisz mindenki úgy tölti a hobbijára szánt időt, ahogyan ő szeretné és el kell fogadnunk minden jól átgondolt technikát - néhány kivételtől eltekintve.

Jelen esetben ugye 8 °C-os vízről beszélünk és hangsúlyozandó, hogy a nagy halaimat szinte kivétel nélkül a botok kihelyezése utáni 24 órán belül fogtam!



Ez is egy ok arra, miért változtatom sűrűn a horgászhelyet, és nyilván befolyásol az is, hogy sokkal érdekesebb egy halat levadászni, mint várni rá!

Van, hogy a pontyok is a legrosszabb körülmények között mozognak, de a tiszta víz segített abban, hogy meg tudjam figyelni a halak mozgását. Így a szezon végén tényleg elégedett vagyok az eredményemmel és élvezem a learatott gyümölcs ízét

Mert a rengeteg természetes táplálék (megléte) ellenére a rendszeres etetés eredményeként sok érdekes halat tudtam fogni, köztük egy nagy tükörpontyot is, amire célzottan „vadásztam“.



Ha megkérdeznék, melyik volt a legboldogabb pillanatom, azt mondanám: biztosan nem fogom soha elfelejteni a percet, amikor a víz királyát – hosszas küzdelem után – a hálómban tudhattam.

http://imperialbaits.hu/webshop/index.php?nid=441


Thomas Bastien

Fordította – Csörgő Tamás Imperial Baits – Carp’R’Us Team