Van egy cikkem, feltöltöm most!

Élménybeszámolók

HARC AZ ELEMEKKEL

Bár az időjárás nem igazán törődik a naptárral, de márciust írunk, és ez azt jelenti, hogy a tavasz már itt van a kertek alatt. Pár hét van már csak hátra és a hosszú téli horgászatmentes időszak után végre megkezdhetjük az első horgászatot.
A franciaországi Szivárvány Tó lesz a 2013-as horgászszezon első állomása.
Hosszas telefonbeszélgetések, taktikai egyeztetések, készülődés után elérkezett a nap, hogy megpakoljuk a furgonunkat és Baskay Bercike (Tyityke) társaságában nekiinduljunk a majd egy napos autóútnak.

Reménykedtünk, hogy nyugat felé haladva az időjárás kegyesebb lesz hozzánk, mint Magyarországon. Hát mondanom sem kell, hogy ez nem így történt. Kaptunk minden félét! Volt hóvihar, eső, -6 fok. Rosszidő ide rosszidő oda mi csak koptattuk a kilométereket és bíztunk az előrejelzésben, ami a tó környékére jó időt mutatott. És így is lett!
Végre megérkeztünk!
A tótulajdonos Pascal úrtól megtudtuk, hogy nem igazán fognak a tavon. Ez a hír sem szegte kedvünket. Sőt! A büfétől láttuk, hogy a hely, ami 2 hétig az otthonunk lesz, teljesen üres.
Így egy nap előnnyel kezdhettünk pakolni. Az 5-ös álláshoz érve nagyon sok régi emlék kerített hatalmába. 2009 után most visszatérhettem arra az állásra, mely oly sok rendkívüli pillanatot adott számomra. Felállítottuk a tábort, összeraktuk a botokat és nagy nyugalomban egy francia sör mellett megnéztük a naplementét és eltettük magunkat holnapra.
Reggel kipihenten nekiláttunk a helykeresésnek. Elsők között azokat a helyeket kerestem, amik már egyszer működtek. Nagyon sok minden változott négy év alatt, újabb fák dőltek vízbe, menedéket adva ezzel a halaknak. Megkerestük a számunkra legígéretesebbnek tűnő helyeket, már csak azt kellett kivárni, hogy vajon a halak is így gondolják-e.
Ezen a tavon általában gyári bojlikkal csalizok, és mellé sajátkészítésűt szórok. Ennek oka az, hogy nem ritka mikor csak 1 hét után frissítem a csalit és a gyári golyók erre tökéletesen alkalmasak. Most 16 mm gyári bojlikkal és 20 mm sajáttal készültem. IB elite, fish, elite-strawberry, worm up és banán ízekben.
















Mivel a víz felső rétegének hőmérséklete alig érte el a 15 fokot ezért mindketten a kevés koncentrált etetés mellet döntöttünk.
Lassan de biztosan minden bot a helyére került.
Az első kapásig több mint 24 órát kellett várnunk. Szerintem megérte, ugyanis Berci bekezdett egy 26,2 kilós pocakos tükrössel.



A gyönyörű tükrös visszaengedése után egy nappal érkezett a következő. Csakhogy le ne maradjak nekem is beköszönt egy 27,5 kg-s potyesz.



Két nap alatt igaz, hogy csak kettő pontyot sikerült fognunk, de egyikünk sem bánta ugyanis mindketten megfogtuk eddigi legnagyobb tükörpontyunkat.
Köszönjük Rainbow Lake!
A következő napok erős lehűlést esőt, szeles időt hoztak, ami nem kedvezett a halak kapókedvének. Egy pár kisebb pontyon kívül nem történt semmi említésre méltó.
Berci egyik hat napja letett IB fish&fehér vpops hóember szerelékén a semmiből egy nagyon határozott húzós kapás jelentkezett. Csónakkal követük a rejtélyes idegent. Fölé érve a zsinór nem mozdult. Mire a kampóért nyúltam egyszer csak elindult valaki a felszín irányába. A társam húzta felfelé, de semmi ellenállás csak valami nagy súly nehezedett a botjára. Néhány pillanat múlva a csónaktól 6-8 méterre egy hatalmas, sötét színű tőponty jelent meg a vízfelszínen. Majd komótos öregúr módjára újból a mélybe merült. Egy-két kör után aztán hagyta, hogy megszákoljam. Nagyon nagy öröm uralkodott kis csónakunkban, különösen azért mert ránézésre átlépte a 30 kilós álomhatárt. Mérlegelés után sem csüggedtünk mikor „csak” 29,5 kg-t mutatott mérlegünk.







A kezdeti szerencsés fárasztásokat egy ideig felváltotta balszerencse. Napokat vártunk egy kapásra és mikor elérkezett a vára várt jelzőhang, akkor vagy az akadóba rohant halat nem sikerült kibogozni vagy a horog egyenesedett ki. A lényeg sajnos ugyan az volt a hal győzött és mi hoppon maradtunk.
Nagyon jót tett a hangulatnak mikor egy éjszakai riadó után sikeresen fárasztottunk ki egy 25,5 kilós tövest.







Érdekes dolog, hogy azok a helyek, amik 4 éve ősszel működtek azok most szinte teljesen „kukák” maradtak. Úgy gondoltam, hogy az előző horgászatból szerzett tapasztalatokat kamatoztathatom, de rá kellett jönnöm, hogy ezen a tavon „szép lehet az ember, de okos nem”.
Az eső meg csak esett, esett, ja és még mindig esett. A második hét vége táján már egyre nehezebben viseltük a bezártságot, a nyirkos hálózsákot. Mikor már mindkettőnk gondolatai az otthonon kalandoztak, egy erőteljes kapás térített vissza a tópartra. Egy újabb tőpontyot sikerült megszelídítenünk a Rainbow óriásai közül.










Mint minden horgászat a mostani is véget ért. A sok új élményt felelevenítik majd a fényképek, a most szerzett tapasztalatok pedig remélhetőleg az őszi horgászatunk során segítségünkre lesznek.
Ugyanis októberben újra támadunk és felvesszük a harcot az elemekkel.

Hasonló szezonkezdést mindenkinek!

Üdvözlettel: Gyurecskó Tamás3 embernek tetszik