A NAGY DÉVÉRKESZEG - DYLAN PORTE

Nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem horgászni. A szabadidőm 95 %-át horgászattal töltöttem, mivel ez az én különösen fontos elfoglaltságom. Már 16 évesen elkezdtem dolgozni és az első fizetésemből tudtam magamnak venni egy horgászcsónakot, azért hogy végre megismerhessem a híres Lac du Der tavat.
A vízfelület a tározó teljes feltöltésekor 4800 hektárt tesz ki – olyan mint egy tenger!
Elkezdtem tehát leginkább ragadozóhalakra horgászni, de egy évvel később ez a fajta horgászat már nem annyira lelkesített… egy este, amikor a csónakomat felraktam az utánfutómra, két horgász szólított meg. Gyorsan beszélgetésbe elegyedtünk, sőt az egyik horgász már azon az estén meghívott egy aperitifre a horgászhelyére.

Amikor megérkeztem hozzá, megpillantottam a felszerelését és úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, aki épp egy új játékot fedez fel. Miután egy órán keresztül bemutatta nekem a felszerelését, megcsodáltuk a csodálatos naplementét, majd egyszer csak megszólalt a kapásjelzője. Ekkor láttam meg a Lac du Der tó első pontyát és a hozzá tartozó fárasztást.

Ennek a horgászatnak a látványa szerelem volt első látásra, teljesen le voltam nyűgözve, mindenek előtt azért, mert láthattam, hogy a horgászok milyen alázattal bántak a hallal.
Lefoglaltam a következő hétvégére ugyanazt a helyet és elkezdtem összeszedni a horgászathoz szükséges legalapvetőbb felszerelést. VÁÓ ez aztán teljesen más érzés volt, mint a ragadozóhalak horgászatára való felkészülés…!

Az első éjszaka örökre bevésődött az emlékezetembe, mert sötétedéskor kifogtam az első dévérkeszegemet… és mivel dévérkeszeget a mai napig szinte minden horgásztúrámon fogok, ezért lett a becenevem „dévérkeszeg vadász”, amit egy nagyon jó barátom adott nekem!
Az éjszaka második felében volt az első igazi kapásom és röviddel később már ott feküdt a kicsi ponty a pontymatracomon… Nagyon örültem ennek a csodálatos hal látványának. Sajnos további éjszakát már nem tudtam ott tölteni, mert az éjszakai horgászhelyek arra az évre bezártak…!

2007-tel egy új év kezdődött, a szezon kezdetén sok éjszakát töltöttem a tó különböző helyein, de nagyon kevés halat fogtam. Júliusban egy hetet töltöttem a 25. számú horgászálláson. Ez a horgásztúra nagyon jól végződött, mivel kifogtam a 17 kg-os új rekordomat. Ezalatt a hét alatt rájöttem arra, hogy a halakat nagy távolságból, azaz a parttól több mint 400 méteres távolságból lehet kifogni.

Ettől kezdve különböző horgásztermékekre vágytam, mindenek előtt egy olyan csónakra, amelyen aludni is lehet. Sok cikket olvastam azoktól a horgászoktól, akik csónakból horgásznak, s amelyekben arról számoltak be, hogy nagyon sok halat fogtak! Megpróbáltam én is a csónakomból horgászni, de az én csónakom nem igazán alkalmas az efféle horgászatra, mivel nem elég stabil, valamint túl kicsi.
Így hát el is dőlt a dolog, amikor befejeztem a szezont megváltam a csónakomtól.

2008 márciusában vettem egy 370-es Aquapeche csónakot, amellyel a tavon mindenhova eljutottam és sokkal egyszerűbben rátaláltam a halakra, különösképpen a szezon kezdetén, amikor nagyon magas a vízállás és lehetetlen letáborozni a tó partján.

Ez a szezon viszont elég nehezen indult, mivel csak néhány halat fogtam, ráadásul még ezek a halak is állandóan elakadtak a fákba.

Szeptemberben a kedvenc horgászhelyemen megismerkedtem Fabrice-vel, egy kiváló horgásszal, aki már évek óta ezen a tavon horgászik. Közösen eltöltöttünk néhány napot a tavon.
A közösen eltöltött napok után teljesen megváltozott a horgászatom, tanácsainak köszönhetően rendszeresebben tudtam halakat fogni. Fabrice mindig azt mondta nekem, hogy azokhoz a helyi horgászokhoz tartozok, akik kifogják a nagy halakat ebből a tóból, amit persze én nem akartam elhinni.
Októberre tartogattam az egész éves szabadságomat. Már egy hónapja ott voltam a kedvenc horgászhelyemen, amikor 18 óra fele megszólalt az egyik kapásjelzőm. Bevágtam és arra gondoltam, hogy „még egy dévérkeszeg”, de amikor megmutatta magát, kiderült, hogy egy ponty akadt a horogra és nem is akármilyen. A hal ráadásul még hagyta magát megszákolni…
Amikor megpillantottam a halat, azt gyanítottam, hogy sikerült kifognom a Lac du Der tóból az egyik legnagyobb halat. A mérleg beigazolta a sejtésemet, mert 24,4 kg-nál állapodott meg. Alig tudtam elhinni, hogy ekkora nagy jutalomban részesülhettem.

A fotózásra késő este került sor és nemcsak ennek a napnak lett vége, hanem az életem eddigi leghosszabb horgásztúrája is a végéhez közeledett – nagyon boldog voltam!

A 2009-es, 2010-es és 2011-es években teljes mértékű változás következett be a horgászatomat illetően. Először is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a csónakból való horgászatról. A csónakból való horgászás mindenféle tekintetben említésre méltó előnyökkel bír, legyen az a szezon kezdetén, amikor is a legmagasabba vízállás, vagy legyen az a szezon vége ősszel, amikor még azzal is kell számolni, hogy a part közeli terület igencsak iszapossá válik, amelyen a csónak könnyen megfeneklik. De mindig elővigyázatosnak kell lennünk, mivel az ilyen nagy tavon a csónakból való horgászásnak meg van a maga veszélye is. Akár 5 percen belül is a szélcsendes időből olyan vihar kerekedhet, ami a tó vizén méteres hullámokat is korbácsol. Ezzel kapcsolatos tapasztalatomat 2008-ban a legelső csónaktúrámon szereztem, amikor rövid időn belül az addig nyugodt víztükör tomboló „tengerré” változott. Az elemekkel való harcban az egyik horgászbotomat a 7 méteres mélységben kellett hagynom.

Már jó néhány éve töltöm a szabadidőmet ezen a tavon és lassan kezdem megérteni, hogy hogyan is „működik” ez a tó, ezt köszönhetem a Fabrice-vel való eszmecserénknek is.
A nagyon nagy pontyok állandó kifogása több tényezőtől függ. Az én szerelékem eléggé egyszerű, de stabil. A horgom hegyességét a puha és érzékeny ujjhegyemmel ellenőrzöm, nem pedig a körmeimmel! Akkor cserélem ki a horgot, ha kétséget érzek a hegyességét illetően. A legújabb szerelékek nem az én világom, nálam a szolid funkció számít. A dévérkeszegek egy kicsit mintha üldöznének, még a 32 mm-es szárított kemény bojlinál is mindig a horogra akadnak. De hát ez már hozzátartozik a horgászatomhoz, úgyhogy egyszerűen csak nevetnem kéne ezen.

A kezdetektől fogva nem vettem bojlit, a halakat a saját receptem által készített bojlikkal akartam kifogni. Miután több száz kiló bojlit készítettem a garázsomban, rátaláltam egy olyan mixre, ami nekem és persze a pontyoknak is nagyon bejött. A bojlinak nagyon keménynek kell lennie, mert a rákok illetve a törpeharcsák szeretik megtámadni a bojlikat. Ezen kívül legyen a bojli könnyen emészthető, valamint kívánatos és persze ne legyen túl drága. Ennyi mindennek kell teljesülnie ahhoz, hogy megfeleljenek a legfontosabb elvárásaimnak. A magyarázat pedig nagyon egyszerű: amikor ősszel a vízszint elkezd süllyedni a pontyok csapatokba verődve vándorolnak. Ahhoz hogy ezeket a csapatokat egy helyen tartsuk, naponta több mint 10 kg bojlira van szükségünk, néha még sokkal többre is szükség van, különösen akkor amikor a halak igen aktívak.

2010-ben számomra egy nagyon fontos túrán vettem részt. Ez októberben volt és épp úgy mint az elmúlt 3 évben, most is csónakból horgásztam. A nap már a végéhez közeledett, amikor felhívott az egyik barátom és közölte velem, hogy van egy horgász a parton, pontosan az én kedvenc helyemen – a francba, gondoltam! Este beszélgettem két horgásztársammal, akikkel eldöntöttük, hogy meglátogatjuk azt a horgászt, aki a kedvenc helyemen horgászik. Meg akartuk tudni, hogy ki az a horgász, amúgy senki sem szokott azon a helyen horgászni. Amikor odaértünk a sátrához, azt hittük, hogy senki sincs ott – nem volt ugyanis semmiféle mozgolódás! Felkapcsoltuk a lámpánkat, erre kikukucskált a „sátorlakó” a sátrából. Megkértük, hogy jöjjön ki egy kicsit beszélgetni. A beszélgetés közben bemutatkoztunk egymásnak és csak akkor derült ki, hogy a híres Max Nollert áll előttünk! A sötétségben ugyanis nem ismertük meg és szinte akcentus nélkül beszélt franciául!
Mindig el szoktam olvasni a francia horgászújságokban írt beszámolóit. Most pedig ott állt élőben előttem…! Az ott tartózkodásom alatt többször is meglátogattam őt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk és a találkozásunk óta tartjuk a kapcsolatot egymással.

A 2011-es év további tapasztalatszerzéssel telt és 2012-ben eljött a hatalmas elszántság az életemben, hogy álmaim taván kifogjak egy különösen nagy halat. Elkezdődött tehát az új év, március elején már ott is voltam az új „Luxus – kabinnal ellátott hajómmal”, aminek egészen magas az oldalfala. Egy tengeri hajó jó is lesz.
Nagyon elszánt voltam - az első 20 kg fölötti halamat minél előbb ki akartam fogni. A horgásztúrám közepe fele azonban még mindig nem sok halat tudtam felmutatni – nem igazán mentek jól a dolgok – de nem csüggedtem!
Elhatároztam, hogy abbahagyom a nagyon időigényes házilag elkészített bojlik gyártását, azt a kevés szabadidőmet, ami van, inkább horgászattal töltöm. Időközben teljesen a bizalmamba fogadtam az Imperial Baits által forgalmazott csalikat. Ehhez hozzásegített nem utolsó sorban az is, hogy Maxot elkísérhettem tavaly ősszel egy másik nagy tóhoz, ahol kifogta az újabb rekord méretű halát. Max is kizárólag ilyen csalikkal horgászik és az eredményéről személyesen is meggyőződhettem. Teljesen le voltam nyűgözve!

2012 május 16-án megint ott voltam a kedvenc horgászvizemen, Európa egyik legnagyobb taván, ahol pontyhorgászok horgásznak. Számomra ott lenni mindig nagyon nagy megtiszteltetés és egy hatalmas élményt jelent!

Gondolatban már meg is terveztem az egész horgásztúrámat. Egy kis lapos öbölben akartam horgászni és abban reménykedtem, hogy rajtam kívül senki sem fog azon a területen horgászni. Másfél héttel a túra előtt kimentem Max-szal a helyszínre, szakadó esőben feltérképeztük a helyet, de végül nem igazán maradt időnk a horgászatra – A helyszín viszont nagyon jó, abban mindketten biztosak voltunk!
Amikor a horgásztúrámon az öböl látótávolságon belül volt már, láttam, hogy nincs ott senki.
HURRÁ…!
Épp kikötöttem a csónakom, amikor a bal oldalamon egy gigantikus hal csobbanására lettem figyelmes. Mielőtt még elülepedtek volna a víz felszínén keletkezett hullámok, beugrottam a kísérőcsónakba, azt remélve, hogy hátha még megpillanthatom azt a gyönyörűséges pontyot. De sajnos többet nem mutatta meg magát.

A 4 horgászbotomat Max tanácsát követve az Imperial Baits által forgalmazott Captrack Fish bojlikkal szereltem fel, amelynek hatékonyságát Carptrack InL és InP-vel fokoztam. Ez a kombináció volt az első választásom és a legutóbbi közös túránkon is ezzel etettünk!
Miután gondosan elhelyeztem a horgászbotjaimat, végre készíthettem magamnak egy kis harapnivalót.

Három órával később megszólalt a bal oldali Delkim.

Beugrottam a 260-as iBoatomba és már el is indultam a hal irányába. Amikor megérkeztem, észrevettem, hogy a zsinór egy óriási farönkhöz vezetett. Azt hittem, hogy elvesztettem a halat, mert semmit sem éreztem a horgászbotom végén.
Amíg megpróbáltam a Shock’it zsinóromat méterről-méterre visszatekerni, hirtelen észrevettem, hogy a fák közül kitör egy hatalmas fehér folt. Mintha varázslat történt volna, a zsinórom ugyanis magától kijött az akadóból, a hal tehát még a horgon volt és nagy meglepetésemre elhagyta a veszélyes területet. A harc így hát a nyílt vízen folytatódott tovább. 15 perc múlva a hatalmas hal megmutatta magát a víz felszínén is és BINGO – már az első szákolási kísérlet egy telitalálat volt! Az viszont szinte az örökkévalóságig tartott, amíg a hatalmas test a szák peremén keresztül végre becsúszott a hálóba. Visszaestem a csónakba, teljesen magamon kívül voltam, mivel a pikkelyes halam óriási volt!!! A hatalmas súlya miatt elég nehéz volt a halat beemelni a csónakomba. Minden esetre nagy segítséget jelentett az, hogy a gumicsónakom ülőkéjét el lehetett tolni, így sokkal nagyobb helye volt ennek az ÓRIÁSI PONTYNAK! Sejtettem, hogy elég nagy lesz a hal súlya. A mérleg 34,8 kg-ot mutatott!!! Hát igen ez aztán a „Moby Dick”. Őrület, megtaláltam a tűt a szénakazalban és ki is fogtam! Rögtön felhívtam a horgásztársaimat, hogy beszámoljak nekik erről a varázslatos pillanatról! Természetesen kinyitottunk egy üveg pezsgőt, hogy megünnepeljük az életem nagy fogását.

Egy kicsivel később azt mondta nekem Max, hogy valószínűleg még időre lesz szükségem, hogy felfogjam a történteket. Már lassan 5 hét telt el azóta és lassan kezdem megérteni, hogy mit értett ő ezalatt… Köszönöm mindenkinek, aki velem örült otthon vagy a helyszínen vagy akár a Facebook-on – KÖSZÖNÖM!

Dylen Porte Moby Dick vagyis a nagy dévérkeszeg
Max Nollert hozzászólása

A 30 kg-nál nagyobb halakat gyakrabban lehet kifogni a kisebb vizekből, ebben a tekintetben Dylen hala nagyon is kilóg a sorból, ezért érdemes az élményét mindenféleképpen így vagy úgy nyilvánosságra hozni! Az embert garantáltan kirázza a hideg az élmény hallatán!
Azt írtam Dylen-nek, hogy a hala a kelet buldózerére emlékeztet, mely számomra illetve sok más pontyhorgász számára örökre Léon Hoogendijk nevével fonódik össze. Dylen a különleges alkalom apropójából már el is gondolkodott azon, hogy hogyan is nevezze el a halat. És mivel Dylen mindegyik horgásztúráján fog legalább egy dévérkeszeget ( franciául: Breme), ezért kapta azt a becenevet, hogy „Bremehunter”, ami magyarul „dévérkeszeg vadászt” jelent! Amikor az éjszakai fogás után reggel 7 óra 45-kor felhívott, már mondta is a hal nevét: „la grosse breme”
Azt mondta a telefonban: „j ai fait une breme – une grosse breme!”, ami magyarul annyit jelent, hogy: „Fogtam egy dévérkeszeget – egy nagy dévérkeszeget!” És mennyire igaza van.

Gratulálok Dylan – Köszönöm a történetet és a fantasztikus képeket!
Egy álom vált valóra…2 embernek tetszik