0
Kosár
Belépés
Regisztráció
Akciós ajándékötletek
Van egy cikkem, feltöltöm most!
Élménybeszámolók

FRONT ELŐTTEM, FRONT UTÁNAM

Az idei év első komolyabb horgásztúrájára május utolsó előtti hetében kerítettem sort. Az időpontot azért választottam, így mert a kedvenc vizemen általában június elején ívik a ponty és szerettem volna még az ívás előtt egy pár pocakos pontyot a matracomra fektetni. Az indulás szombati napra esett volna, de az időjárás jó értelemben közbeszólt. Csütörtök délutántól nagy viharokat és erős szelet jósolt a meteorológia, így hát nekem sem volt maradásom. A tavon, 2 cseh, 1 osztrák, és egy magyar csapat tartózkodott, így szerencsére elég nagy terület állt a rendelkezésemre kiválasztani a jónak vélt helyet.



A vízállás viszont nagyon aggasztott, mert a normálhoz képest 2 méterrel magasabb volt a víz szintje, mint általában. A másik rossz hír pedig, hogy a halőr elmondása szerint a halak már leívtak köszönhetően az április végi, május eleji kánikulának. Sajnos az időjárás egyre kiismerhetetlenebb és az évszakok is tolódnak ezért a túra időpontokat is egyre nehezebb megválasztani.



Én ilyenkor sem esem kétségbe, mert szerencsére van elég tapasztalatom a tóval kapcsolatban és próbálom a stratégiámat hozzáigazítani az adott helyzethez. Gyorsan felmértem a terepet és kiválasztottam a számomra jónak vélt helyet, ami a kíméleti terület közelében volt. Sietve felállítottam a tábort és már indultam is radarozni. Hiába ismerem a tavat minden alkalommal újra és újra igénybe veszem a radar és a tapogatórúd segítségét mert a tó alja folyamatosan változik. A nagy szeleknek és az erős áramlásoknak köszönhetően a tavat tápláló patak állandóan alakítja a medret, ez azt jelenti, hogy az iszapot egy két helyről eltolja, máshol pedig lerakja, ezáltal ezen a vízen nincs fix hely. Nem egyszer volt rá példa, hogy egy hely egy túrán jól működött és egy hónap múlva 50 cm-es iszap volt rajta így halat sem lehetett fogni róla. Ez most is így történt, a gps-sel elmentett helyek most szóba sem jöhettek mert 7 méteres volt a víz, az alján 12 celsius fokkal és nagy iszapréteggel. Úgy döntöttem, hogy a part közelében horgászok 110 és 130 méterre ahol csak 5 méteres és ebből adódóan melegebb is volt a víz, és az elárasztott részeknek köszönhetően rengeteg táplálékkal. Sok horgász mindig egy adott sémát követ, mindegy nekik, hogy kicsi vagy nagy víz, irány a tó közepe és az előttük levő területet meg sem nézik.



Azért van az a kisebb 40-60 hektáros vizeken, hogy a tó közepe úgy néz ki mint egy repülőgép leszálló pálya, egy sorba lerakva az összes bója és kivilágítva. Sajnos ez egy magyar rossz szokás. Nem egyszer előfordult már velem, hogy mire felébredtem egy csapat ült le mellém és az összes bójájukat lerakták az enyémmel egy vonalba. Azt meg se nézték, hogy az aljzat azon a területen milyen összetevőkből áll. A másik probléma, hogy elkezdenek etetni gondolkodás nélkül és ha nincs kapás folyamatosan ismétlik, az ízekkel variálnak és nem gondolkodnak, hogy mi lehet a haltalanság oka. Sajnos ilyenkor a közelbe csábítják az apróbb pontyokat is. Ilyenkor nincs mit tenni vagy összepakolok, vagy a bójáimat áthelyezem egy másik területre. Sokan úgy gondolkodnak, hogy minél többet etet annál több halat fognak, hát ez nem igaz. Itt kerül előtérbe a minőség, én két éve nem használok magokat a ponty horgászatban csak bojlit és pelletet és mégis sikerül halakat fognom. Visszatérve a túra első éjszakájára. A hidegfront 22 óra körül érkezett meg a tóhoz hatalmas nyugati széllel és esővel, de csak másfél órán át tartott.



Azért van az a kisebb 40-60 hektáros vizeken, hogy a tó közepe úgy néz ki mint egy repülőgép leszálló pálya, egy sorba lerakva az összes bója és kivilágítva. Sajnos ez egy magyar rossz szokás. Nem egyszer előfordult már velem, hogy mire felébredtem egy csapat ült le mellém és az összes bójájukat lerakták az enyémmel egy vonalba. Azt meg se nézték, hogy az aljzat azon a területen milyen összetevőkből áll. A másik probléma, hogy elkezdenek etetni gondolkodás nélkül és ha nincs kapás folyamatosan ismétlik, az ízekkel variálnak és nem gondolkodnak, hogy mi lehet a haltalanság oka. Sajnos ilyenkor a közelbe csábítják az apróbb pontyokat is. Ilyenkor nincs mit tenni vagy összepakolok, vagy a bójáimat áthelyezem egy másik területre. Sokan úgy gondolkodnak, hogy minél többet etet annál több halat fognak, hát ez nem igaz. Itt kerül előtérbe a minőség, én két éve nem használok magokat a ponty horgászatban csak bojlit és pelletet és mégis sikerül halakat fognom. Visszatérve a túra első éjszakájára. A hidegfront 22 óra körül érkezett meg a tóhoz hatalmas nyugati széllel és esővel, de csak másfél órán át tartott.



Nagyon örültem, mert első kapásra egy ilyen szép halat adott a tó. Reggelig fogtam még 2 db 11-13 kg közötti pontyot a 110 méteren elhelyezett bójámról, így a túrám elég jól indult. Ezen felbuzdulva nagyon bíztam a következő éjszakában. Sajnos, ami ezután következett annak már nem igen tudtam örülni, mert az időjárás óráról órára változott. Hol esett, hol fújt utána pillanatok alatt tükörvíz lett, majd kisütött a nap és újra kezdődött minden elölről és ez így ment egész héten át.



Szegény halak azt se tudták, hogy merre menjenek, a kis vagy a mély vizek felé. Másnap délután ismét tornyosultak a felhők ezért korábban bevittem mind a két botomat az etetett helyre. Ezt nagyon jól tettem, mert pár perc alatt ismét lecsapott a vihar. Az előző este ismét megismétlődött, fél egykor komótos kapás, bevágás és a vége egy 18 kg-os tükörponty ami szintén a rövid bójámról jött egy szem 26mm-es Monsters Paradise-Fish bojlival csalizott horgomra.





Mivel a vihar csillapodott így gyorsan visszavittem a botot a nyerő helyre és lefeküdtem aludni. Délelőtt 10 órakor napsütéses időre keltem, de a látványnak nem örültem, ami fogadott. Kinyitottam a lakó kocsim ajtaját és egyből feltűnt, hogy a rövid etetésemen a bójámtól pár méterre egy dűlő bója ágaskodik. A dologra hamar fény derült ugyanis 3 cseh srác telepedett le mellém horgászni. Azt sosem fogom megérteni, hogy egy ekkora vízen, ahol több száz méter üres szakaszok vannak, miért kell húsz méterre odaülni a másik mellé. Mit volt mit tenni, bója ki és új hely keresése, amit szerencsére hamar meg is találtam. Délutánra ismét megjött a felhőszakadás és természetesen a szél is mellé. Épp a vacsorámat készítettem, amikor a jobb oldali botomon is megszólalt az öreg Delkim hangja. Ez a bot egy szem 28mm-es Monster Liver bojlival volt csalizva, ami két napja ázott már a vízben. Esőkabát fel, bevágás és a szél miatt partról fárasztva körülbelül 20 perc múlva enyém volt egy gyönyörű 18,50 kg-os tőponty





Szerencsére az eső is elállt, így még sötétedés előtt sikerült egy-két fotót készíteni róla. Ha nem muszáj, akkor a halakat nem szoktam letárolni éjszakára. Mivel az időjárás nem változott, a halak kapókedve is csökkent és a tó is kezdett telítődni horgászokkal úgy döntöttem, hogy két nappal előbb hazamegyek, hogy legyen időm felkészülni a soron következő szlovén túrámra. Összegzésként annyit, hogy a tó és az IB csalik most is bizonyítottak és a legfontosabb, hogy a hat nap alatt 2-3 kiló Monster-Liver és egy kiló Monsters Paradise-Fish bojlit és egy kiló aminó pelletet etettem el, és mégis sikerült szép halakat fognom.



Ahogy már sokszor leírtam, ha minőségi csalikkal horgászik az ember, akkor a kevesebb néha több és a halak is tudják ezt, mert folyamatosan keresik a csalit a víz alatt.

Üdvözlettel: Bundik Zsolt

Imperial Baits Team