Van egy cikkem, feltöltöm most!

Bojlis

Novemberi nagypontyok nyomában

November első hete hozott egy pár napsütéses napot így üldözőbe vettem bajszos barátaimat. Figyeltem az időjárást és vártam az ideális napot, amikor van egy hidegfront betörés, illetve egy jó északi, észak-nyugati szél. Rövid egy napos horgászatra van csak szabadidőm és így kivártam a megfelelő alkalmat.

Reggel hét óra magasságában kissé borongós idő fogadott +5 fokos friss levegővel, és közepesen erős északi széllel. A kiválasztott helyen kissé oldalba kapott a szél, de átfordult hátszélbe is. A hátszeles időszakot kihasználva kis erőfeszítéssel meg tudtam etetni és horgászni a 120 méteres távolságot.




Első dolgom a terep feltérképezése után az etető anyag összeállítása volt, ami állt kendermagból, tigrismogyoróból, 4-15 milliméteres Carptrack Amino Pelletből és egész 20 milliméteres Carptrack Monster Paradise bojliból, amit Carptrack Inliquid-el locsoltam meg.




Köztudott hogy a „Pari” (Monster Paradise) a kedvenc csalim soha nem maradhat ki a táskámból. Egy kiválóan működő csali iszapos aljzaton, sokszor remekelt beállt időszakokban is!
A végszerelékem egy normál ólom clips-ből állt, melyre egy 130 g-os ólmot helyeztem fel. Az előkém egy 20 centiméteres 25 lb PB Product Jelly Wire előkezsinór volt, aminek a végére egy Prologic XC5 4-es horgot kötöttem. A hajszálelőkére egy szem 20 mm Monster Paradise-t csaliztam, egy fél 16 milliméteres Monster Paradise pop-uppal összefaragva. A csalit végül Imperial Baits Carptrack Liquid-Powder Pasztával vontam be a maximális csalogató hatás elérése érdekében!







Mire sikerült mindent a helyére rakni, és a jelzőket beélesíteni 9 óra magasságában jártam, és ekkora már a nap is kisütött. Egy nádfal szélcsendes sarkában rendezkedtem be s onnan figyeltem a botokat.

Egyszer csak egy ejtésre lettem figyelmes. Mire odaléptem a botomhoz már át is váltott erőteljes húzásba a kedves kis barátom. Ráemelés után ismét éreztem azt az ős energiát, amivel ezek a pontyok fel vannak vértezve. Szákolás után a matracon a napfényben láthattam aranyszínű pikkelyeit. Gyönyörű volt. Egy gyors fotózás és engedtem is vissza.







Jócskán elmúlt már dél, és egy irgalmatlan erejű húzásra riadtam.
Szinte fel akart robbanni a jelző, illetve az orsó. Óvatosan fékeztem a dobot, mielőtt visszaváltom a nyelető féket.
Az első kontaktusfelvételénél éreztem, hogy jó hallal van dolgom, talán ez az, amire vártam. A fárasztás azt hittem órákig tart egyszerűen nem tudtam felhozni, nagyon erős harcossal akadtam össze. A part előtt csak rótta a tiszteletköröket. Nem adta magát könnyen, jó 30 perces fárasztás után végre megszákolhattam.

Életerős banda nagy

Szinte végig ért a matracon, ez a gyönyörű színekben pompázó töves. Elemi erővel küzdött de a végén mindketten nyertünk, én egy szép fotót, és ő a szabadságát.



Szabadon engedés után percekig álltam a parton, mint egy megszeppent kisfiú, aki nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen a boldogságtól. Aki ilyen rövid idő alatt két gyönyörű halat fog.

Még percek múlva is remegett a kezem, ahogy újra csaliztam, és azon morfondíroztam, vajon tartogat e még meglepetéseket a mai nap. Visszadobtam, majd behúzódtam a szélcsendes helyen lévő székembe.
Ahogy egyre jobban telt az idő a levegő is kezdett visszahűlni, már-már a pakoláson gondolkoztam. De nem pihentem sokáig ismét erőteljes húzás volt a másik botomon. Lelassítottam a dobot és szépen ráemeltem, majd visszaváltottam a nyelető féket, de a dob nem lassult, majd ki csavarta a botot a kezemből. Egyszer csak megállt, de nem önszántából, hanem megakadt a távolságjelző kiakasztott klipszben. Lélekjelenlétemnek és gyorsaságnak köszönhetően ki tudtam akasztani és még ezután is, húzta a normál féket. Eszméletlen erővel távolodott tőlem. 120 méteren már a zsinórnak is van nyúlása rendesen, de hogy így tudjon valami húzni, el sem tudtam képzelni. Első gondolatom az volt hogy nagyharcsát akasztottam. Mikor megállt csak centiről centire tudtam visszanyerni a zsinórt tőle. Nem rázta a fejét, nem tört ki se, jobbra se balra, csak vontatatta magát. A parttól pár méterre felélénkült és akkor kezdett nagy íves köröket leírni de felhozni nem tudtam a mélyben tartózkodott. Majd kieresztett pár buborékot, ami azt jelenti, hogy fárad, és az utolsó erejét is összeszedi a meneküléshez.
De sikerült megszákolni.
Hibátlan életerős tükrös személyében.




Csodálatos érzés kerített hatalmába mikor a kezemben tarthattam, hatalmas küzdelem volt egy nemes ellenféllel. Hamar útjára is engedtem.

Kíméletes visszaengedés

Úgy éreztem feltettem arra a bizonyos Í-re a pontot, és már vissza sem dobtam. Szépen elkezdtem csomagolni matracot, merítőt szárítani.
Pakolás közben fel-felelevenedtek a nap eseményei bennem, és ha lehet, még az idén szeretném átélni a fagyos reggeleket, a hűvös délutánokat.

Ismét bebizonyosodott bennem hogy a késő ősz a nagy pontyok hava.
Ha lehet, töltsetek minél több időt a parton, a kitartás és a jó csali meghozza a várva várt eredményeket.


Éles Attila „Szunyi”
Imperial Baits Hungary